Érzem, ahogy dübörög bennem az adrenalin. Gondolatok
cikáznak, változatok, lehetőségek, anyázás. Na Edina, most derül ki mennyire is
vagy spirituális!
Az első lendületben még a félelem visz, a szentségelés.
Aztán tudatosodik a bennem zajló történés és lehiggadok. Állj! Ez nem az az
irány, amerre menni szeretnék.
Tehát valami más kell. Nyugalom. „Ha problémád van, ne a
megoldást, hanem a nyugalmat keresd”. Oké, összedobom az ebédet és elmosogatok.
Így már kicsit más a dimenzió körülöttem is és bennem is.
Téma az itthoni tanulásunk – ami alapvető jog, hiszen
tankötelezettség van, amit nem muszáj iskolában teljesíteni – , az apropó egy újságcikk, amiben már
bizton állítják: ezentúl a gyerekvédelem jóváhagyása is kell hozzá.
Előzményünk: Tavaly esetkonferencián próbáltak győzködni a helyi
gyerekvédelmisek, kifejtve azt, hogy az otthontanulást nem tartják jónak, így
teljesen mindegy, hogy a szülő milyen indokkal kéri, nem fogják engedélyezni.
Az, hogy a gyerek érdekeit komplexen megvizsgálják, az föl sem merült lehetőségként. Az
egészben az volt az igazán elszomorító, hogy a jelenlévő „szakembereknek” hiába
magyaráztuk, hogy a gyerekünket nem elszigetelni akarjuk és mindenképp fog
közösségbe járni (nagymarosi tanulóközösség), ez az információ egyszerűen nem
haladta meg az ingerküszöbüket. Tulajdonképpen egyáltalán nem érdekelte őket,
hogy mikre hivatkozunk és mindezt úgy, hogy mindkét jelenlévő óvónő (akik ugye
ismerik a gyerekeinket) alátámasztotta az indokainkat. A „gyerek érdeke” csak
zászlóként lobogtatott sablonszöveg náluk ugyanúgy, mint a szülésnél (már aki bátor a
kórházi szüléshez), vagy a kényszerített oltásoknál, kemoterápiánál, ahol a
szülőt nem tekintik sem felnőttnek, sem pedig illetékesnek a saját gyermeke
érdekeit illetően.
Ezek után érthetően akadtam ki azon, hogy tőlük kell egy
beleegyezést produkálnom.
Az első ötletem – még bőven nem aranykori állapotban – a
kézigránát volt. Aztán következett a lehiggadás és egy újabb kép: volt már
jópár olyan eset az életemben, amikor a „hibás alkatrész” egyszerűen eltűnt:
valamilyen sorsfordulat, elköltözés avagy kihagyhatatlanul jó állásajánlat
segítségével. Végülis idő, mint a tenger, szeptemberig kell ennek megoldódnia.
Közben folyik a beszélgetés az érintett szülőkkel is. Első
kézből kell információt szerezni, azaz meg kell kérdezni a minisztériumot. A
gondolatváltásokból kapok segítséget is. Eddig mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a
gyerek maradjon kompatibilis a rendszerrel. Csakhogy tény: a rendszer nem
kompatibilis a gyerekkel. Ráadásul az átjárhatóság még az iskolák között is
sokszor vizsgával oldható csak meg, mert van ahol angolt tanítanak, máshol
németet, az egyik suliban elsőtől, a többiben csak felső tagozaton. Tehát
lehet, hogy mégsem annyira elvadult ötlet valamelyik amerikai iskolát
választani? Ha a magyar tanrendet követjük –messzemenőkig figyelembe véve a
gyerek érdeklődését – akkor vizsgával átjárható marad bármelyik iskola.
Ezen a ponton viszont nevetnem kell – hol van itt már a
félelem! Hiszen a rendszerből való teljes kilépés, amit nem akartunk megtenni most
éppen őmiattuk következik be. Nem akarnak engedni, ezzel elérik azt, amit
magunktól nem lépnénk meg. Köszönjük süket és vak döntéshozók – akik a
„korszerű pedagógiai módszerekkel” csak egyet akarnak elérni: a megfelelő
rabszolga-utánpótlást – és köszönjük szemellenzős gyerekvédelem! Vagy talán így
helyesebb: Köszönjük Sors!
Ugyanúgy, mint az otthonszülésnél – legutoljára már bába
nélkül – , kellett a bevállaláshoz egy kis lökés, hogy eljussunk a tényleges
szabadságig. Amikor az ember elenged minden kapaszkodót. És akkor kiderül, hogy
vannak szárnyaink.
Most nyugodt vagyok, nyugodt és lelkes. Tudom, mit akarok és
azt is, hogy ismét addig fogok menni, míg meg nem találom a nyitott ajtót.
Köszönöm a lendületet, az adrenalin-löketet: érzem, hogy élek, érzem, hogy
helyes az irány. Tudom, hogy a Mindenség támogat.
Új világot teremtünk. Úttörők vagyunk. Szebb lesz, jobb
lesz, szeretettelibb lesz. Mert már itt van bennünk: szebb, jobb
szeretettelibb.És legfőképp: Szabad.
Csodina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése