Lélekemelő írások innen-onnan




A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
- A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.

Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van.

A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.

Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.

Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.

Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.

Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.

Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.

És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.
Ki minek gondol ...
  "Mit jelent az, hogy UBUNTU?
Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával, vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.
Jack Kornfield: A lélek éneke.
Egy antropológus egy afrikai törzs gyermekeinek javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek mind felálltak, kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztetek? Mire ők: UBUNTU. Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?
E törzs nyelvén UBUNTU annyit tesz: „Vagyok, mert vagyunk.”"
 
"Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek." (Müller Péter)
 
"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel." (Müller Péter)
" Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel!
Mert a szmélyiségem az én vagyok, a viselkedésem meg attól függ Te ki vagy"

Egy kisgyerek szemével

          „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” – János 7:24
Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
„Szia!” – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.
„Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!” – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. „Most mit csináljunk?”
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
„Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!”
Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.
Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk.  Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. „Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!” – imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert „vegyél fel” babapozícióba helyezkedett.
Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. „Nagyon vigyázzon erre a fiúra!” – mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy „megteszem”.
A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: „Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom.”
Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy „Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!”
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, „Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?” amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy „olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába”.
  -------------------------------------------------------------------------------------------------
“Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.”
 (Teréz anya)

 
--------------------------------------------------
  TÜRELEM
ÉN: Uram, kérdezhetek Tõled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom
kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni
szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart
bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad
mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért.
Hagytalak aludni ez idõ alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp
egy részeg sofõrrel találkozol utadon, aki belédhajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó..
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy
tõle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak
hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg
tõle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az
áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban
egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra,
mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem
tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy
Istened voltam és nagyon szívesen törõdöm a gyermekeimmel.
 ------------------------------------------------------------------------------
Lehetőség-félelem.
Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem,
de egy éjjel megjelent egy angyal
és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá.
Minden lehetőség adott lesz számára,
hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert,
a társadalom megbecsült tagja lehessen,
és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta,
hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak,
de nem történt semmi és végül egyedül,
és szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt,
aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában,
és felelősségre vonta:
"Te hatalmas vagyont ígértél nekem,
társadalmi rangot és gyönyörű feleséget.
Egész életemben vártam, ... de nem történt semmi."
"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal.
- Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked,
de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."
Az ember megdöbbent.
"El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted,
de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?
- kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást,
az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták,
aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel,
akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset,
amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt,
sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól.
Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon
és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról,
akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat,
ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt,
hogy száz és száz ember életét megmentsd,
a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged."
- mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre,
aki neked annyira tetszett?
Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban,
vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad,
hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez,
mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna,
vele sok gyermeket neveltetek volna,
vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
- Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében,
de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan,
mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk,
és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól,
mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk,
hogy kinevetnek bennünket,
és nem bízzuk rá magunkat más emberre,
mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi!
Mi még életben vagyunk.
Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket.
Mi elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára.
------------------------------------------------------------------

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

"Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell
mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága
és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!"

---------------------------------------------------------------------------------------
Gyökössy Endre

Boldogságok

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát,
mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert ők az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket,
mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának,
mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük

--------------------------------------------------------------------------
"Megkértem Istent... de Ő azt mondta: nem."
"Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
 de Ő azt mondta: nem.
 Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
 hanem nekem kell feladnom azt.

 Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,

 de Ő azt mondta: nem.
 Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
 a teste csak átmenet.

 Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,

 de Ő azt mondta: nem.
 Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke
 nem kapni, megszerezni kell.

 Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,

 de Ő azt mondta: nem.
 Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

 Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,

 de Ő azt mondta: nem.
 A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

 Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,

 de Ő azt mondta: nem.
 Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
 de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

 Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,

 úgy, ahogyan Ő szeret engem.
 Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

 Kértem erőt...

 És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

 Kértem bölcsességet...

 És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

 Kértem bátorságot,

 És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

 Kértem adjon szeretetet...

 És Isten adott gondterhelt embereket,
 hogy segítsek rajtuk.

 Kértem kegyelmeket...

És Isten adott lehetőségeket.


Semmit sem kaptam, amit akartam.

Megkaptam mindent, amire szükségem volt.

              És imáim meghallgatásra leltek."

Forrás: Ismeretlen



------------------------------

Ki szívét osztja szét
(Kormorán)

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér

------------------------------------------------------------------------------------------------------

~ A megbocsájtás szertartása ~

"… Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.
Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik.
Azután mindenki egyenként, életkortól függetlenül elkezdi sorolni a kör közepén álló személynek, hogy milyen jó cselekedeteket hajtott végre élete során. Nagyon részletesen felidéznek mindent, amire csak emlékeznek az illetővel kapcsolatban. A vádlott minden jó tulajdonsága, jó cselekedete, erőssége és kedvessége elhangzik. A kör minden tagja rendkívül alaposan végzi a feladatot. Az illető minden történetét a lehető legnagyobb őszinteséggel és szeretettel mesélik el. Senki sem túlozhatja el az eseményeket, és nem találhat ki történeteket. Senki sem beszél komolytalanul vagy gúnyosan.
Ez a szertartás addig folytatódik, amíg a falu minden egyes lakója el nem mondta, miért találja a vádlottat a közösség legtiszteletreméltóbb tagjának. Ez több napig is eltarthat. Végül a törzs szétnyitja a kört, és boldogan megünneplik, hogy az illetőt visszafogadták a közösségbe.

Ha szerető szemmel tekintünk a világra, amit ez a szertartás olyan csodálatosan mutat be, csak újraegyesülést és megbocsátást látunk.
A kör minden tagja – ahogyan a középen álló személy is – újra szembesül azzal, hogy a megbocsátás által megszabadulhatnak a múlttól, és a félelmekkel teli jövőtől.
A középen álló személyt nem nevezik rossz embernek, és nem zárják ki a közösségből. Ehelyett mindannyian újra eszükbe idézik, hogy a szeretet ott van bennünk és körülöttünk, mindenkiben és mindenben."

Gerald G. Jampolsky – Megbocsátás – Amit meg kell bocsátanunk másoknak, talán önmagunk elrejtett része
--------------------------------------------------------------------

 Kilenc diófa.


Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton
kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam,
felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy
dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli
patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret
eresztet. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.
Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a
szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész
szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem
a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót
és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom
adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha
nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak
tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És
most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis
facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk
ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben
biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot...

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is
hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem és megálltam.
Az utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott
az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott:
vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat, aki a
diófákat ültette...

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a
dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam
és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken
áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama
anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek, én is veszek tíz facsemetét!

Szeretettel,
Csaba testvér




Nem mese

---------------------------------------------------------------------------------------------


"Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet.
Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék Vacakokért cserébe
odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél;
ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy,
apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki
légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem
leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.


Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem
egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen.
Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha.Az álarcod fölött
eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan
éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad
- ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.


A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt
beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái
vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint
házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a
sas. Ez történt az emberiséggel. A legnagyobb sorscsapás az, ha
beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.


Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz
érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned,
felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te
azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak
megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég
halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni
apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és
így tovább... és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.

Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az
életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint
elhatározod, hogy "mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek", bármibe

leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia.


Ha ez nem történik meg= akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb
rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél vol=a...
és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a
szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra
közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen."

/ Osho: Bármit választhatsz /

-------------------------------------------------------------------------------
 „Lelki társ az,ki meghallja a kimondatlan szót, ki a sötétben is látja
a lelkem ragyogását,ki ha távol van,akkor is közel,s nem csak néz
,hanem lát is engem.S nekem nem kell erőfeszítéseket tennem ahhoz,
hogy én, én legyek, egyszerűen csak ott vagyok mellette és érzem,
végre önmagam lehetek.Színjátszás, és álarcok nélkül, úgy pucéran a
teljes valómban, s ilyenkor érzem: otthon vagyok, haza érkeztem."

((Ehhez megjegyzem: akkor látod meg ezt a másikban, ha már benned is
megvan, addig hiába van Ő melletted, nem fogod észrevenni, hogy ő AZ.
CSE))
-------------------------------------------------------------------------------

" Ha olyan dologba ártod bele magad, ami nem a Tiéd, nagyon rossz
dolgot teszel. Az ítélkezéstől kezdve, a felesleges vélemény
alkotásig, a tolakodástól a szabadság megfosztásáig, és még
sorolhatnám a széles palettát. Ez mind ártó tett! Hiába jó a
szándékod... hiába látszólagos szeretettel cselekedsz! Elveszed attól
a szabadságot, akinek az életébe beleszólsz! Nem hagyod Őt felismerni
a problémáját, nem hagyod megélni, tapasztalni, és tanulni. Vedd
tudomásul, hogy senki helyett nem oldhatsz meg semmit, senki helyett
nem élheted az életét, és senki helyett nem tapasztalhatsz! Mert ezzel
megfosztod az Életétől, a szabadságától. Nem jót fogsz cselekedni,
hanem korlátozod. Te is láttál már olyan embert, aki sosem tanult,
sosem tapasztalt, sosem élt, mert mások tettek mindent helyette!
Szerinted? Életre való? Ugye hogy nem! Akkor így ártsd bele magad
mások életébe kéretlenül! Nem az a dolgunk, hogy mások helyett
cselekedjünk... hanem, hogy megmutassuk Neki a megoldás felé vezető
utat! Hogy szabad akaratából Önmagáért tapasztaljon! "

------------------------------------------------------------------------------

 Milyennek látsz másokat?


Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő
idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért
is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval
és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az
érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta,
hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott
milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon
becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre
találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az
öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű
vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a
szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a
szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre
talál.


-------------------------------------------------------------------------------------------------------
A 70. születésnapján írta  Charlie Caplin   (1959. április 16.)

"Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban törétnik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET."

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Mindegy mi történik körülötted, élhetsz a szeretet és béke áthatolhatatlan buborékában, ahol semmi sem hat rád.”
(Sri Vasudeva)



-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Keresd te is magadon a belső béke jeleit!
Már sokak lettek kitéve ennek a "fertőzésnek". Lehet, hogy te is közöttük vagy?
A belső béke állapota komoly fenyegetést jelent a világban és a körülötted zajló konfliktusokra nézve! Eltűnhetnek vagy átalakulhatnak valami sokkal kellemesebb élménnyé! A
főbb tüneteket itt felsoroltuk, továbbiakért vagy egyéb mellékhatásokért kérdezd azokat, akiken félreérthetetlenül látszanak a jelek.
  
A belső béke jelei és tünetei
*   Spontán gondolkodásra és cselekvésre való hajlam;
ahelyett, hogy a múlt félelmeiből és tapasztalataiból keresnél válaszokat
*   Félreérthetetlen képesség arra, hogy élvezz minden pillanatot
*   Elveszíted az érdeklődésed az irányban, hogy mások cselekedeteit megfejtsd, megmagyarázd
*   Elveszíted az érdeklődésed a konfliktusok iránt
*   Elveszíted az aggódásra való képességed (ez egy igen erős jel)
*   Gyakori hála érzet és az életed minden pillanatának értékelése
*   Gyakori elégedettség-érzés csak azért, mert létezel
*   Örömérzet a másokkal és a természettel való kapcsolódáskor
*   Gyakori mosolygás (általában különösebb ok nélkül)
*   Növekvő tendencia arra, hogy hagyod a dolgokat megtörténni, ahelyett, hogy te akarnád őket megtenni, kézben tartani mindenáron
* Megnövekedett fogékonyság a többiek felől áradó szeretetre, éppúgy, mint a kontrollálhatatlan vágy erősödése, hogy viszont szeresd őket


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer."

  1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
  2. Ha tanácstalan vagy, csak egy kis lépést tegyél előre.
  3. Az élet túl rövid ahhoz, hogy az idődet valakinek a gyűlöletére pazarold.
  4. A munkád nem fog ápolni ha megbetegszel. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd hát velük a kapcsolatot.
  5. Minden hónapban fizesd be a számláidat.
  6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értenek veled egyet.
  7. Sírj együtt valakivel, ha kell. Ez jobb, mint ha egyedül teszed.
  8. Haragudhatsz Istenre, Ő elviseli.
  9. Az első fizetésedtől kezdve spórolj a nyugdíjadra.
  10. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
  11. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
  12. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
  13. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az Ő útjuk miről szól.
  14. Ha egy kapcsolatnak titokban kell maradnia, Te ne legyél a kapcsolatban.
  15. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
  16. Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
  17. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, nem szép vagy nem boldogít.
  18. Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
  19. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
  20. Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
  21. Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a félre tett legszebb ágyneműd, vedd fel a drága fehérneműdet; ne tartogasd különleges alkalmakra, mindig a ma legyen különleges.
  22. Készül fej mindenre, majd sodródj az árral.
  23. Légy különc most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordhass.
  24. A legfontosabb nemi szerv az agy.
  25. Csak Te felelsz a saját boldogságodért.
  26. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
  27. Mindig az életet válaszd.
  28. Mindenkinek, mindent bocsáss meg.
  29. Hogy más mit gondol rólad, az igazából nem rád tartozik.
  30. Az idő mindent meggyógyít, adj hát neki ehhez elég időt.
  31. Bármennyire is jó, vagy rossz a helyzet, hidd el, meg fog változni.
  32. Nem kell magad túl komolyan venni, hiszen senki más sem teszi ezt veled kapcsolatban.
  33. Higgy a csodákban.
  34. Isten, istensége miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit teszel.
  35. Ne bíráld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit csak lehet.
  36. Az öregség még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
  37. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
  38. Legvégül csak az számít, hogy szerettél.
  39. Minden nap menj ki a házadból, ott történnek a csodák.
  40. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjthetné a problémáit és mi a másokét is megnézhetnénk, hát beérnénk a sajátunkkal.
  41. Az irigység időpazarlás, meg van mindened ami kell.
  42. A legjobb csak ezután jön.
  43. Mindegy hogyan érzed magad. Kelj fel, öltözz fel és mindig jelenj meg ahol kell.
  44. Engedj.
  45. Az élet nem masnival jön, mégis AJÁNDÉK!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Tükör törvényei:

1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál-, és engem SÉRT, az
NINCS FELDOLGOZVA BENNEM.
3. Minden amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg
akarják változtatni, de ha ez engem NEM SÉRT, akkor az az Ő
PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek
rám, mert önmaguk nem tudnak szembenézni vele.
4. Minden amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban meg van, magamban
szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az
EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg.


 -----------------------------------------------------------------------------------

"Köszönöm, Istenem, hogy szerethetek…
Szeretem a fénylő Napot, erőt adó melegével; szeretem sápadt testvérét, a Holdat, mert útját kíséri az éjszakai vándoroknak; szeretem a pislákoló csillagokat, amint édes hunyorgással egymásra és ránk mosolyognak.
Szeretem a fákat, füveket, virágokat, ők az élet hírnökei erdőkön, völgyeken, hegyoldalakon, amint újra meg újra szárba szökkennek, levelüket bontják, és mézillatukkal elbódítanak.
Szeretem a nappalt és az éjszakát, tudván, egyik sem vigadhat a másik nélkül, szeretem jöttét a tavasznak és múlását a nyárnak, az esős őszi napok kopogását és a téli zúzmara csillagrajzolatát ablakomon.
Szeretem, mert szeretem, Isten fény küldötteit a földön – az embereket, és szeretem Isten valamennyi teremtményét, akiket ajándékként szánt az ember derülésére.
Szeretem a mosolyt, éppígy a bánatot, mert múltával édes az élet, és szeretem a felhők játékos vonulását, hisz nélkülük hogyan merülhetnék el a világ szemlélésében, amikor épp az a dolgom, hogy egy felhőpárnán tovaszálljak a földi bajok felett.
Szeretem a kéket, szeretem a fehéret, a pirosat, zöldet, feketét, sárgát, és szeretem, hogy minden színnek, minden illatnak, minden hangnak varázserőt tulajdonítanak az emberek – és a lélek békés zenéje bájos földi dallammá szelídül, milliónyi hittel, ezernyi pompával. Színek, illatok, képek, dalok és szavak hirdetik, hogy élni jó.
Szeretem az életet, hiszen Te – bárki is vagy – az életem része lettél; szeretem, ha csönget a postás, mert levelet hozott tőled, akit szeretek; és szeretem, ha kattan a számítógép, jelezvén, írtál, és rám gondoltál, mint annyiszor Rád én.
Szeretem a gondolat nyelvét, mely összeköt a lelkek fenséges birodalmával. És szeretem Őt és Őket, akik bátorítanak, erőt öntenek belém, ha van hitem, és támogatnak az úton. Szeretem, ha szép napokat adnak, és szeretem, ha türelemre intenek, szeretem szelíd mosolyukat, és dorgálásukat is szeretem.
Szeretem Istent és az Ő összes teremtményét, az Égen és földön tevékenykedő lelkeket. Tudván, benne és általa mindenkit és mindent újra szerethetek.
Szeretem fenséges igazságát, szeretem világokat mozgató jóságát, örök és tiszta fényét, melyből adakozott nekünk.
Szeretem minden ajándékát – a jót, a rosszat, a jutalmat és a büntetést -, köztük is a legnagyobbat: a kifogyhatatlan életet, mely által újra meg újra szerethetjük Őt és egymást – Őt szeretve mindenkit, és egymást szeretve Őt.
Szeretek hinni, bízni és szeretni – és tudni, hogy az Istentől kapott élet alkotás; szeretek nevetni és belül derülni – tudva, hogy a mosolyt parányi földi létünk legnagyobb ajándékának szánta Ő, biztatva bennünket: éljetek és derüljetek!
Köszönöm, Istenem, az életet, hogy megosztottad velünk Mindenedet…

Köszönöm, Istenem, hogy szerethetek…"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése