2018. április 23., hétfő

Többség = embertelenség?




Igazából nem lepődtem meg, hogy nem maradt abba a választások után a gyalázkodás és egymás kioktatása. Eddig ment a győzködés, hogy kire kell egy valódi magyarnak szavazni, hogy ez a nép megmaradhasson, most pedig azon rágóznak nagyon (túlzottan) sokan, hogy ki is van többségben, az újraválasztott kormányt pártolók avagy az ellenzői. Olvasgattam mindkét oldalt és arra jutottam, hogy a többség egy követ fúj. Azt mondja: NEKEM VAN IGAZAM!
Én mindenképp a kisebbséghez tartozom (remélem nem vagyunk elenyészőek), mert nem gondolom azt, hogy valakinek itt igaza van. Szerintem sok-sok igazság van, mindenkinek a sajátja. Nem kell ugyanazt gondolni, nem kell, hogy mindenkinek azonos legyen a prioritás! Így el kellene fogadni, hogy igazából nincsen többség és nincsenek abszolút valóságok!
Amit látok, hogy a vita még mindig azon van, hogy melyik rossz a jobb. Aki kevesebbet lop, aki nem annyira árusítja ki az országot és aki kevésbé hazaáruló. De mi lenne, ha végre nem a ganéjból választanánk? Mi lenne, ha nem pártoskodnánk? Mi lenne, ha nem lobbiérdekek lennének, hanem szociális érzékenység?
Az általam vágyott és felépíteni kívánt világban a szeretet, tisztelet és elfogadás az alap.  Ha valaki mást gondol, mint én, az egy másik nézőpont. Nem ellenem van, hanem önmagáért. Nem kell kiirtanom, meggyőznöm, utálnom és hadakozni ellene. Ez a társasjáték akkor jó, ha mindenkinek jó. Amíg a „többség” nem foglalkozik azokkal, akik kevesebben vannak, addig ezt az embertelenséget tapasztaljuk, ami most van.
Aki például autista gyermeket nevel, az garantáltan kisebbségben van, és ha ő nem kapja meg azt a támogatást, amire a családjának szüksége van, akkor nagyon nagy bajban lesz, mert vannak dolgok, amik neki elérhetetlenek abból, ami - elvileg - mindenkinek jár.  Meg kell őket kérdezni és úgy kell a társadalmi dolgokat összerakni, hogy ők is boldoguljanak. De mondhatom azokat is, akiknek beteg családtagja van, azokat, akik egyedül nevelik a gyermekeiket, azokat, akiket bántalmaznak és sorolhatnám még napestig. Ha belegondolsz, te is kisebbség vagy. És ugyanakkor többség. Na de mindez számít? Nem, mert ha emberség van, akkor teljesen mindegy, ha pedig embertelenség, akkor is.
Ez a földi játszótér azért van, hogy MEGÉLJÜK és MEGTEREMTSÜK a saját valóságunkat. Az a lény, aki a fizikai testünkön túl vagyunk, sokkal magasztosabb annál, mint ami most itt látszik. Hát nem a szeretet az alap, a közös gyökér? Nem rokonok vagyunk mindannyian? És nagyon fontos: sérültek is vagyunk, én, te, ő, mind. Ha pedig tovább ütjük egymást, akkor jobb lesz?
Számtalanszor megtapasztaltam, hogy amikor dühösen vitázom valakivel, ott épp saját magamban van valami gyógyulatlan seb, és a megoldás soha nem a másik meggyőzése, hanem a szeretet megtalálása önmagamban. Tegyétek már vissza Istent az egyenletbe és más lesz az eredmény!

Csodina
 





Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2018. február 11., vasárnap

Megváltozott a szél





Gondolom nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy rendszerváltás helyett itt csak gengszterváltás történt.
Megtapasztaltuk mára a jobboldalt, a baloldalt, a liberálist, az illiberálist és azt látjuk, hogy mindegyik csillagokat ígér de csak alamizsnát ad, legfőképpen pedig nem a mi érdekeink szerint cselekszik.
Alapvetően mindenki hajlik valamelyik párthoz vagy erőhöz, mert vagy jobban élt az egyik alatt, esetleg nagyobbat szívott mikor a másik volt hatalmon. Érzelmek feszülnek egymásnak, miközben emberek győzködik egymást:
Le kell váltani! - Nem lehet leváltani! - Még mindig ők a kisebbik rossz!

Ha az ember egy icipicit hátrébb lép, akkor vajon mit lát? Volt itt egy párt, több párt, pártoskodás, uszítás és ellenségeskedés. Vajon ez az, amit akarunk? Ez az a rendszer, ami a békességet és a harmonikus életet támogatja?
Lobbiérdek, külföldre juttatott vagyonok, családi összefonódások, korrupció, romokban heverő oktatási és egészségügyi rendszer, egymásra mutogatás. Loptak-csaltak-hazudtak, de majd mi börtönbe zárjuk őket! Hányszor hallottuk már? Hányszor hittük el? És hányszor fogjuk még bekajálni? Ezt akarod?

Vedd elő a józan paraszti észjárásodat, ne hagyd, hogy megint megvezessenek!
Egymást szapulják, miközben a tebenned lévő haragból élnek. Lásd már meg végre, hogy nem kell választani kaka és fos között! Le kell mindet húzni a vécén, mert ez a természet rendje!
Ha nem tetszik, ami most van, mondj rá nemet és amit akarsz, arra mondj igent! Hogy ez nehéz, mert nincs más lehetőség? Már hogy ne lenne! Vagy ha nincs, hát teremts!
Mi a te értékrended? Aki most van, megfelel ennek? Keresd meg azt, aki becsületes! Válaszd azt, aki soha nem vert át téged!
Nem kell az, aki lefekszik a keletnek és nem kell az sem, aki puncsol a nyugatnak. Olyan kell, aki itt áll középen és mibennünk hisz, aki tudja, hogy ez a haza a jövő neki is és nekünk is, aki tudja, hogy az életét azért kapta, hogy szolgáljon vele.
Hogy hol van ő? Én nem mondhatom meg, te hol találod meg az embered, ez a te dolgod.
Ígéret volt-van-lesz és tettek is voltak, vannak és lesznek. Nézd meg, ki mit tett eddig!
Keresd magadban a lelkesedést, keresd magadban a hitet és keresd magadban a választ is!
Nézz körül és lásd meg az utat, a jelek itt vannak, a híd előtted, az üzemanyag pedig a szívedben.
Most van itt az idő, hallgass végre arra a sugallatra, ami a szíved első dobbanása óta veled lüktet. Tudod, amit tudnod kell.
Egy vezető nem lop, nem csal és nem hazudik. Ugye? A hatalmat el kell venni mindenkitől, aki alkalmatlan a vezetésre. Az elmúlt időszakban elég sokan bebizonyították már magukról, hogy „nem ők azok”.

Süllyed a hajó.
Lehet kiabálni, kapaszkodni, vádaskodni, hogy ki miatt van nagyobb lék. Teljesen mindegy, kinek van igaza.
Most kell szép csendesen elfordulni és hátrahagyni mindezt a színjátékot, mert ennek a hajónak el kell süllyednie. Foltozhatatlanul hazug és megjavíthatatlanul embertelen.
Nyisd ki a szemed és legfőképp a szíved, hogy meglássad: új hajó épül. Emberség, tisztelet és becsület az építőanyaga. A zászlaja fényből van.
Csak egy kicsit gondolkozz el! Kié a jövő? Itt vannak azok az emberek, akik meg tudják teremteni, mert érzékelik: MEGVÁLTOZOTT A SZÉL.
A rendszert kell nekünk itt és most megváltoztatni. Azzal tudjuk megtenni, hogy egyetlen hazug emberre sem mondunk IGENt. Ez a mi teremtésünk.


Nem is olyan bonyolult, ugye?

Csodina







Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2018. február 8., csütörtök

Néma generáció





Néma generáció vagyunk, mert megtanultuk, hogy hallgatni arany. Csakhogy azóta kiderült, hogy ez nem igaz, vagy legalábbis nem pont így.





Hallgatunk, mert az orrunkra koppintottak, ahányszor elmondtuk - az elvárttól eltérő - véleményünket.
Hallgatunk, mert megszégyenítettek bennünket, amikor megmutattuk valódi egyedi önmagunkat.
Hallgatunk, mert azt tanultuk a szüleinktől, hogy ez a feltétele a túlélésnek „ebben a világban”.
Hallgatunk, mert úgy érezzük, hogy teljesen felesleges mondanunk bármit, nincs hatásunk a történésekre.
Hallgatunk, mert amikor fellázadtunk, akkor bebörtönöztek, lemészároltak, semmibe vettek vagy kinevettek és minden ugyanúgy folytatódott tovább.
Hallgatunk, mert a szocializáció címén rajtunk elkövetett emberfaragás eredményes volt.
Hallgatunk, mert kicsik vagyunk - ezt mondták és mi elhittük.
Megtanultunk a materialista szemléletű világrendhez igazodva élni. Hallgatunk.

De eljött az idő, amikor az, ami belül van, ami nem materialista, nem törtető és nem a túlélés a célja, előbukkan a mélyből.

A halhatatlan.
A békességet kereső.
A közösséggel együttműködő.
A Valódi.
A Szeretetet élő.
Az Istent Tudó.
A Világgal Egy.
Aminek a szava halk. Ami maga a Csend. És mi hallgatunk.
Hallgatunk, mert befelé figyelünk.
Hallgatunk, mert a külső zajban is a Csend szavát halljuk.
Hallgatunk, mert béke van bennünk.


Hallgatunk, mert tudjuk, hogy hatalmas erőnk van.
Hallgatunk, mert ez a világ már a Mi Világunk.

Hallgatunk és megszólalunk, mert kimondjuk az IGAZAT.
Hallgatunk és megszólalunk, mert elmondjuk a Valóságot.
Hallgatunk és megszólalunk, mert ez az Élet ritmusa.

Már nem vagyunk némák. Csendben vagyunk és beszélünk.
Elmondjuk a véleményünket és megvalósítjuk az álmainkat.
A hitünk tudás, amit egymással összekapcsolódva megsokszorozva a világot szebb hellyé varázsoljuk.
Játsszuk az Életet és az Élet játszik Bennünket.
Élvezzük ezt a világot. Öröm van bennünk.
Megteremtettük. Önmagunkat.
Felnőttünk.

Érzed?

Csodina
 









Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2018. január 10., szerda

Mementó



A kép szándékosan ez a mosolygós <3

Vajon milyen évszázados átok ül a magyar orvostársadalmon? Másodszor követnek el egy nagyon durva szarvashibát, amit nem tudom, hogy ezek után miképpen tudnak majd kijavítani.
Nem a politika és nem a bíróságok sara elsősorban, ahogyan eljutott idáig Geréb Ágnes ügye, bár ott is mindenki, aki bármilyen ponton érintett, nyugodtan (ja nem nyugodtan…) tartson önvizsgálatot.
Ez itt most pontosan olyan vizsga, mint amilyen Semmelweis Ignác korában egyszer már feladatott. Nem tudom, valaki ismeri-e a bácsi történetét. Azoknak, akik az ő nevével fémjelzett intézményben szereztek diplomát kötelezően tudni kellene. Legfőképpen azt, hogy NEM A MAGYAR ORVOSOK ÉRDEME volt, hogy elkezdték őt az anyák megmentőjének nevezni. Nem bizony! Az akkori magyar orvostársadalom egyszerűen zavarónak találta őt és abban segédkezett, hogy elmegyógyintézetbe zárják. Az már csak a Sors fintora, hogy ott azonnal olyan szinten bántalmazták, hogy az életfogytiglani ott-tartózkodása igen rövidre sikeredett, ugyanis hamar belehalt a sérüléseibe.
Mit tett annakidején Semmelweis? Rájött, hogy ők maguk csinálják a bajt: az orvosok azok, akik az anyákat halálba küldik, mégpedig azzal, hogy nem figyelnek oda a higiéniára és hullaméreggel fertőzik meg az egyébként egészséges anyákat. Mi a pikantériája ennek a mai ügy kapcsán?
Csak annyi, hogy a bábák praxisát kezdte el vizsgálni és feltűnt neki, hogy ott nem hal meg annyi anya (szinte egyáltalán senki), míg a magasan képzett orvosok statisztikája gyalázatos. Sőt, nem maradt meg ennyinél. Mint igazán jó orvos, zavarta, hogy embereket, ANYÁKAT öl meg és elkezdett gondolkodni. Kitalálta azt is, mi lenne a megoldás, ami persze a többieknek nem tetszett. Volt, aki öngyilkos lett, mert nem bírta el az ilyentén tudással járó bűntudatot, de a többség nem ezt tette. Egyszerűen hülyének titulálták és eltüntették a zavaró körülményt, ahelyett, hogy szembenéztek volna a saját tetteikkel.
Pedig ahol alkalmazták az általa előirányzott fertőtlenítős kézmosást, ott érdekes módon nem hullottak az anyák. Külföldön el is terjedt ez a tudás, alkalmazták is az orvosok, aztán ki tudja milyen fáziskéséssel visszajutott a jó gyakorlat Magyarországra is, igaz, addigra Pasteur által már védhető volt ez az álláspont.
Ami nagyon ciki, hogy most pont ugyanitt tartunk. Van valaki, aki orvos és rájön: a szülészet nem az anyákért van. Látja a hibákat, elkezdi kijavítani. Például beengedi az apákat a szülőszobába. Mi a jutalma? Természetesen kitiltják egy időre a szülőszobából! Később, amikor otthonszüléseket kísér (nem vezet!), elkezdi használni mindazt a régi-régi tudást, amit a bábák az emberiség kezdete óta felhalmoztak, akkor üldözni kezdik. Amikor pedig meghal összesen két baba (nem tisztázott, hogy bármiben hibázott volna Geréb Ágnes), akkor máglyára viszik.
Miért olyan nagy baj, ha egy orvos börtönbe kerül, ha az általa kísért szülésnél meghal a baba? Csakis azért, mert akkor nagyjából minden szülészt be kellene csukni. Mert sokuknak volt vállelakadásos esete, ahol meghalt a baba. Sokuknál lépett fel olyan komplikáció, ami miatt tragédia történt. És ezzel az erővel, ahogyan a hibákat(???) rábizonyították (???) Geréb Ágnesre, a többi orvos is pontosan ilyen büntetést érdemel. Azt hiszem a legtöbb orvos örülne, ha csak annyi halálesete lenne, mint a most meghurcolt nagy tudású asszonynak!
Vajon attól miért nem visszhangos a sajtó, hogy meglakolt az az orvos, aki miatt meghalt egy anya és félidős magzata, mert nem vette észre, hogy méhen kívül van a baba? Miért nem ücsörög bilincsben az, akinek volt vállelakadásos baba a praxisában? (Olvastam szülők történetét, akiknek kórházban halt meg a babája vállelakadás miatt. Amikor a kórházban jelezték a szülők, hogy kártérítést fognak követelni, konkrétan kinevették őket: a vállelakadás ilyen, ebben nagy esélye van, hogy meghal a baba, nincs az a bíróság, ami megítélné… kivéve, ha boszorkányt üldöznek.)
Miért van az, hogy amikor napfényre kerül egy-egy (sok) gyalázatos eset, akkor összezár a szakma? Kéz kezet mos, megússzák felfüggesztett börtönnel, némi pénzbírsággal (jaj de sajnáljuk szegény csóró szülészeket) és praktizálnak tovább.
Ma a szülőszobán az anyák többsége traumatizálódik, mert bár lecserélik a bútorokat, meg rózsaszínűre festik a falat, sajnos a szemlélet nem változik. A szülészek többsége semmilyen alázattal nem viseltetik a munkája és a szülő nő iránt. A legalapvetőbb emberi dolgokkal nincs tisztában (vagy csak tojik rá).
Ha olvasgatnának szüléstörténeteket, például azon a honlapon, amelyet Geréb Ágnes háziőrizete alatt szerkesztettek a szülést és az ANYÁT tisztelő emberek, akkor valószínűleg megtanulnák azt, ami az egyetemi tananyagból kimaradt: emberséget, tiszteletet. A nők ugyanis tudnak szülni. A férfiak akkor sem, ha van szülészeti diplomájuk!
Nagyon-nagyon rossz a rendszer. Ezt elmondták-leírták ezren már. De elindult a változás, mégpedig nagy részben GERÉB ÁGNESnek köszönhetően.
Aki még esetleg nem jött rá: ő a második Semmelweis. Ugye tudjátok, hogy az a felsőfokú bábaiskola, ahol a jövő FÜGGETLEN bábáit képzik majd, az ő nevét fogja viselni?
Mindazok pedig, akik most sarat dobálnak tudatlanságukban, el fognak jutni oda, ahová egy barátnőm, aki felelőtlennek ítélte az otthon szülőket: nagyon fájdalmas tapasztalat árán rá fognak jönni, hogy hol vannak biztonságban…  Na nem a jól meg(le)fizetett kórházi rutinorvosok kezében. És csak egy kérdés a most Geréb Ágnes ellen acsarkodó anyákhoz: ugye a ti szüléseteknél NEM volt bent a párotok??? (ez most nagyon cinikus kérdés, bocsánat)

Utóirat: Kedves Ági! Bár soha nem találkoztunk, mégis nagyon sokat köszönhetek Neked! A hat szülésemből négy háborítatlan OSZ lehetett azért, mert Te vagy és munkálkodsz. Megtapasztalhattam a SZÜLÉS erejét, azt a nagyon erős női energiát, amit a kórházban nem tudtam. Ez a végtelen erő legyen mindig veled (tudom, hogy ott van)! Nagyon nagy hála van a szívemben, amikor Rád gondolok.

Csodina
 





Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on