2017. május 1., hétfő

Kedves Olvasók!





Most, hogy a legkisebb gyerkőcöm is elég nagy már, úgy érzem kilépek a színfalak mögül. Nyitottan állok a megkeresések elé. Szívesen veszek részt előadóként, vagy beszélgetőpartnerként klubesteken, közösségi rendezvényeken, programokon. A témák, amikről bátran kérdezhettek:
- a szülés mint női misztérium
-  tudatos teremtés
- vonzás törvénye
- élet és tanulás, fél lábbal a rendszeren kívül
- az Aranykor ma
- hogyan tegyük élhetővé az életünket

 Ahol megtaláltok:csodina@gmail.com

2017. április 12., szerda

Elég volt!



Már megint ugyanaz a téma, csak a köntöse más. Most éppen CEU és Soros. Újabb olyan gumicsont, ami eléri, hogy az emberek egymás torkának ugorjanak.

Igaza van a CEU mellett tüntetőknek, és igaza van azoknak, akik Soros Györgytől féltik az országot. Igaza van mindenkinek, aki kiáll az ország vezetőinek hazugságai ellen, és igaza van azoknak is, akik látják: Orbán jól teszi, amikor … Mindenkinek igaza van. És közben senkinek sincs. Mert csak egy-egy szeletet látunk, a magunk szűrőjén keresztül értékelve. Próbáljuk meggyőzni az ellentábort az igazunkról és ők is ezt teszik.
Mi ennek az eredménye?
 Nézz körül!
Ez.
Itt van, mi csináljuk.

Hogy mi a kiút ebből a katyvaszból?

Vedd észre: semmi és senki nem fehér vagy fekete! Mindenkiben van jó és rossz is. Ha te csak az egyik színt látod, nem látsz semmit! Még csak nem is feketefehér a világ, hanem számtalan szín és árnyalat van benne!

Tedd azt, amit megtehetsz! Képviseld az igazad! Nem kell győzködni senkit. Te a CEU miatt vagy az utcán. Te azért, mert eleged van a politikusok hazugságából. Te azért, mert átlátod az Eu vagy Soros, vagy az oroszok, vagy … hazánk elleni ténykedését. Soha nem lesz olyan, hogy mindenki pont ugyanazt látja helyesnek! És mégis: ugyanaz a belső igazság vezet mindenkit, amikor azt mondja: Elég volt!

Egy dolgot lássatok már meg végre! Itt mindenki a hazájáért indul neki! A hazaszeretet viszi ki az utcára az embereket, ki-ki aszerint kódolja a sajátját, ami őt a személyes életében érinti. Nem kell mindenkinek minden aspektust átlátni, ezt hagyjuk meg az Istennek, oké?
A lényeg: nézz magadba és tedd meg azt, amit érzel, amit megtehetsz. Nem többet, de nem is kevesebbet.

Ha otthon ülsz és szidod azokat az embereket, akik szerinted erről tehetnek, akkor a lehető legrosszabbat teszed! Ébresztő! Elég a tehetetlenségből és a szentségelésből!

Állj fel és tegyél valamit, ha úgy látod, hogy valami nincsen rendben! Ha nem tudsz tenni semmit, akkor hagyd abba a botránkozást, állj fel az internet virtuális világa elől, lépjél ki a valódi világba! Eredj, találkozz emberekkel, állatokkal növényekkel! Randizz Istennel! Adj szeretetet, örömet valakinek! Máris megtetted, amit tehettél: Szebbé tetted a világot.

Elég már a fotelforradalomból! TEGYÉL VALAMIT! Légy végre aktív résztvevője az életednek. ÉLJ!

Csodina



Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2017. április 5., szerda

Magyarkút, hegytető - szeretem

Alkonyat, a kökénybokrok habos menyasszonyi ruhájától illatos a levegő. Amikor a Nap lebukik a hegyek mögé, felettünk világoskék, a horizonton narancs és vörös tobzódása. Megérkezik a menetrend szerinti esti légáramlat a fenyves felől. A virágok és a tűlevelek illata összeölelkezik. A locsolástól nedves föld illata hozzákomponálódik a harmóniához. A madarak csicseregnek (a gyerekek is). A hold fénylik és árnyékot játszik.
Mondtam már, hogy imádok itt élni???

2017. január 25., szerda

Halál - gondolatok egy témára



1 - Rák és halálfélelem

Talán azzal indult, amikor egy ismerős megemlítette, hogy a húga negyvenvalahány évesen meghalt méhnyakrákban. Aztán egy barátnőm mesélte, hogy az egyik testvérénél méhnyakrákot diagnosztizáltak, de ő többet nem ment vissza az orvoshoz, hanem teljesen megváltoztatta az étrendjét és az életmódját, egy év múlva pedig kiderült, teljesen egészséges. Nem sokkal ezután egy barátnőm elmesélte, hogy volt méhnyakrákja, meg is műtötték, de valamit elrontottak, ezért elfordult az orvosoktól és nekiállt meggyógyítani saját magát. Egy év múlva már ő is egészséges volt. Most pedig azt olvasom egy cikkben, hogy a tüdő bizonyos fajta sejtjei erősen reagálnak a halálfélelem okozta stresszre és talán nem véletlen, hogy az egyik leggyakoribb „áttét” épp ott alakul ki, amibe aztán már tényleg kötelező belehalni…
Eszembe jut az is, amikor a Köles reneszánsza konferencián egy orvos-genetikus arról beszélt, hogy a rákot mi magunk okozzuk a gondolatainkkal.
Mindemellett rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogy a kemoterápia mennyire nem azt a célt szolgálja, hogy az emberek meggyógyuljanak. És persze ott a betegségipar: sem a gyógyszergyáraknak sem pedig a gyógyítani hivatott rendszernek nem érdeke, hogy az emberek egészségesek legyenek.

Az ún. egészségügyi rendszernek egyáltalán nem érdeke, hogy az emberek egészségesek és erősek legyenek. Ebben együttműködik az élelmiszeripar és a média is. Aki azt hiszi, hogy a nála okosabbak majd megmondják, hogy mit kell tennie, mert ők úgyis jobban tudják, az megérdemli a következményeket. Ezt nem kioktatóan és pejoratívan értem, hanem úgy gondolom, hogy mindenki a saját tapasztalatai mentén jut el oda, hogy elkezdjen felelősséget vállalni önmagáért, a döntéseiért, a gondolkodásáért és az életéért. Aki még másokra mutogat, annak szüksége van arra, hogy egyre betegebb legyen. Ezek a tapasztalatok fogják elvezetni oda, hogy felvállalja a felelősséget.
Én is ezen az úton mentem, nálam a szülésélményeim voltak az egészségügyi rendszerből és másramutogatásból kivezető „sárga kőkockák”. Mindenki megkapja, ha nem az egészségén keresztül, akkor az élet más területén ezeket a lehetőségeket.

Miért halnak bele az emberek a rákba? Mert az a hitük, hogy ez egy halálos betegség. Azért, mert elhiszik, hogy ez egy kívülről rájuk szakadt sorscsapás. Azért, mert nem akarnak élni, mert félnek a haláltól, és azért mert az élet és ezzel a változás felvállalása helyett csak vegetálnak. Pótcselekvésbe menekülnek és hárítják a felelősségüket. A belénk sulykolt évezredes átok az: a test szennyes, az életünk már eredendően bűnös.
Amíg ezek dolgoznak bennünk, addig betegség is lesz. Hiába az orvostudomány fejlődése, míg a középkorban a pestis tizedelte az emberiséget, ma itt a modern verzió helyette: rák, autoimmun betegségek és társaik.


2 - Hogyan akarsz meghalni?

Legyőztük a pestist, mégsem lett egészségesebb az emberiség. Most minden családot érint - így vagy úgy - a rák, tehát ez a közellenség, majd ha feltalálják a rák ellenszerét, akkor majd jön valami más. Egyes orvosok védőoltanának még a legártalmatlanabb betegség ellen is, csak, hogy az írmagját is kiirtsák, éppen azt nem veszik észre, hogy ezzel a hozzáállással a saját írmagjukat irtják ki.
Eszembe jut az asztrológia tanárom kérdése: „Rendben, találjuk ki, hogyan lehet megoldani, hogy az emberek ne haljanak meg többé szívinfarktusban! Akkor miben haljanak meg helyette???”
Elgondolkodtató kérdés ugye? Nagyon messzire visz, ha az ember veszi a fáradtságot és elindul ezen a nyomon. Ugyanis mindenki, aki megszületett, meg is fog halni. Az orvosok és az emberek nagy része fél a haláltól és ellenségnek tekinti. Mindent megtesznek, hogy ne engedjék győzedelmeskedni. Ez viszont szélmalomharc, hiszen MINDENKI meghal egyszer! A gyökérben pedig megtaláljuk a materialista szemléletet még a vallásos orvosoknál is: nem hisznek abban, hogy a lélek tényleg halhatatlan, hogy az isteni gondviselésnek csak egy kis szelete az, hogy testben élve tapasztalhatunk.
Pedig, ha tudnám, hogy a halállal csak a testemet vetem le, mint egy elkopott ruhát, akkor nem próbálnám meg mindenáron összevarrni a már szétmálló cafatokat. Ha nem venném magamra az egyházak által rám aggatott bűnösséget, ha nem élném meg tisztátalannak a testemet, hanem - ahogyan Jézus mondta -, isten templomának tekinteném, akkor nem lenne szükség a rongyok foltozgatására, mert úgy vethetném le, hogy ép, szép, tiszta, csak már nincs rá szükségem. Amikor a halál nem ellenség, hanem természetes velejárója az életnek, amikor el tudunk köszönni egymástól, mert tudjuk, hogy úgyis újra és újra találkozunk és nem kell kapaszkodnunk egymásba. Nem szebb lenne így? 
Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség orvosokra. Aki holisztikusan nézi a világot, az már nem elégszik meg a mai „húsipari” orvosokkal, az már ha bármi jelzést kap a testétől igazi gyógyító után kutat. És bizony sokszor ezek a gyógyítók a közelében sem jártak az orvosi egyetemeknek. Sőt lehet, hogy az érettségijük is épp csak elégséges volt, viszont tudnak valamit. Azt az apróságot, hogy EGYek mindennel és ez az EGY gyógyít. Lehet, hogy diagnózis sem kell. Lehet épp egy ölelés hozza el a gyógyulás első lépését, vagy egy kirándulás, amikor valaki egybeolvad a természettel és egy fának dőlve évszázadok energiáját veszi magához.
A betegségiparban dolgozókkal pedig semmi probléma nincs, mert ők azt teszik, amit a legjobbnak tartanak, ugyanúgy, mint a hozzájuk forduló betegek. A zsák és a foltja megtalálják egymást. És ahogyan a testünk sejtjei folyamatosan megújulnak, a rendszerben is elkezdenek dolgozni a léleklátó orvosok, akiket megtalálnak mindazok, akiknek már ez kell. Ahogyan nő a kereslet, úgy fog nőni a kínálat is és a kettő egy emelkedő spirált hoz létre. Az nem baj, hogy a rendszer még félelemmel teli és sötét, mert benne van már a fényspirál és aki ébred, ezt keresi. Nem ránt kardot a sötét ellen, hanem meggyújtja a maga kis mécsesét.


3 - Neki még élnie kellett volna…

Korábban olvastam egy lányról, akit 23 évesen halálra gázolt egy autó. A hozzátartozó kétségbeesett fájdalomkiáltása ez volt: De neki még élnie kellett volna! Ugyanezt érzik most nagyon sokan a veronai buszbaleset kapcsán. Gyerekek voltak, fiatalok voltak, nekik még élni kellett volna!
A világon az egyik legnagyobb fájdalom-okozó gondolat a „volna”. Ezzel azt mondjuk, hogy nem helyes, ami van. Állandósítjuk magunkban a hiányérzetet és elindítunk egy ördögi kört. Nem a jó érzéseket teremtjük, hanem a rosszakat. Ráadásul, mivel itt sors-szintű történésről van szó, még csak észre sem vesszük azt, hogy teljesen beletapossuk önmagunkat a tehetetlenség érzésébe és elvesszük önmagunktól a jövőt.
Pedig egy-egy ilyen csapás, ami közelről érint bennünket pontosan azt szolgálja, hogy újraértékeljük a saját életünket. A gondolkodásunkat, szavainkat és tetteinket. Mert a gyászon és fájdalmon ugyan végig kell menni, de beleragadni nagyon nagy hiba.

Mindenki, aki megszületett erre a világra, az bizonyosan meg is fog halni. Vagy így, vagy úgy. Ez a rend. Már csak az a kérdés, hogy amikor elmegyek, akkor vajon lesz-e nyoma annak, hogy itt voltam? Marad-e olyan ember, akinek az életében bármilyen lenyomatot hagytam? A szeretetem jobbá tette-e a világot?
Ez a pillanat eljöhet évtizedek múlva és eljöhet még a mai napon. A körülöttem élők pillanata is eljöhet bármikor. Ezt tudjuk. És az ilyen tragédiák az arcunkba tolják: NE FELEDD, MINDEN MÚLANDÓ! És ez így van rendben, az élet pont ezzel válik igazán értékessé.
Nézz körül és szeresd, akit látsz. Megkaptuk a lehetőséget az életünkkel, éljünk vele.

Csodina


2016. december 15., csütörtök

Rendszerhiba?



Az utóbbi időben a barátaimmal történtek és a most megalkotott igencsak aggályos törvénymódosítások arra sarkalltak, hogy leírjam azt, amit gondolok.
Lehet, hogy sokan még nem látják, vagy hiszik el, de a „rendszer” már összeomlott. A pozíciójukra alkalmatlan emberek hoznak életellenes és félelemkeltésre való törvényeket. Olyan normákat tekint a társadalom elfogadottnak, ami teljesen természetellenes és semmi köze nincs az emberséghez és a szeretethez. Ez maga a halál.
És ez teljesen rendben van, mert a halálból fog új élet sarjadni. Elég megnézni a természetet: isten tudja, mióta így működik.
Jelenleg  a szakemberek nagy része, akik döntenek más emberek sorsáról, nincsenek önmagukkal sem tisztában.  Gyerekvédelmis, bíró és rendőr cselekszik önismeret híján félelemből és belső frusztrációból. Ráadásul még azzal sincsenek tisztában (már hogyan is lennének), hogy az önmagukról alkotott képük mennyire torz. Hozzájuk hasonló emberek alkotják  a  törvényeket és vezetik az országot. Régi, meg nem oldott családi szenvedésmintákkal küzdő pszichológus szakértők ítélnek meg embereket, akiket valójában nem is látnak, mert mindenkiben csak a saját démonjaikat látják, akikkel soha nem tudtak megbékélni. Itt tart a társadalom, itt tart ez az ország.
És ez teljesen rendben van, mert a démonok addig fognak mindenkit zaklatni, amíg egytől egyig le nem megyünk a saját pincénkbe rendet rakni.
Munkáltatók, cégvezetők, felső-,  közép és egyéb vezetők rugdossák és tartják félelemben az embereiket, mert azt hiszik, hogy másképp nem fognak dolgozni. A főnökök nem hisznek a dolgozókban, a tanárok nem hisznek a diákokban, senki nem hisz önmagában. Itt tart a rendszer.
És ez teljesen rendben van, mert előbb-utóbb elég elviselhetetlen lesz mindenkinek a saját élete és eljut egy olyan krízisbe, amikor már nincs más út, csak önmaga felvállalása.
A születés misztériumáról mit sem tudó, atyaúristen-szindrómában szenvedő, vagy csak szimplán perektől rettegő orvosok szülesztik a nőket, észre sem véve, hogy erőszakot követnek el. Anyák hiszik el, hogy a szülés borzalmas és csak az orvos, meg a szike mentheti meg őket és babájukat. Itt tarunk ma.
És ez teljesen rendben van. Mert amikor már elég rossz, akkor végre ki fogjuk mondani: nem jó, amit teszel velem. Nem kérek a „tudásodból”. Végre megadjuk azt a visszajelzést, amit az évszázados belénk égett jókislány-szerep nem engedett.
Van egy jó hírem, ami rossz. Vagy inkább rossz hírem, ami jó. A kinti világ, az embertelen, alkalmatlan, kiszolgáltatottságba taszító törvények és jogalkalmazók MIND, KIVÉTEL NÉLKÜL a mi teremtéseink. A mi félelmünk, a mi önbecsüléshiányunk, a mi frusztrációnk és meg nem oldott családi szenvedés-történetünk. A mi felelősségünk és a megváltoztatása is a mi lehetőségünk. Nem vagyunk ártatlan áldozatok! Minden pillanatban dönthetünk, minden pillanatban tehetünk mást, mint eddig és megvizsgálhatjuk, mi az bennünk, ami létre hívta a tapasztalásainkat.
Nekem volt, amikor ki kellett állnom, és a „rendszer szolgáival” szemben keményen meg kellett védenem a határaimat, mert korábban soha nem tettem meg. Sikerült. Azóta nem piszkálnak. Van, akinek az a feladata, hogy abbahagyja a félelemmel teli képek gyártását. Van, akinek pedig a szelídséget kell megtanulnia. Azt, hogy egy-egy félelmetes helyzet kinek milyen tanulságot, megtanulható és továbbléphető problémát jelez, ki-ki maga tudja csak eldönteni.
Elsődleges tanulási színterünk a családunk. Ha ott elkezdjük figyelni magunkat, az érzéseinket, szavainkat és tetteinket és CSAK OTT megtesszük, hogy rendezzük az életünket, a szeretetet erősítjük, teszünk önmagunkért, kapcsolódunk az isteni forráshoz, akkor a külső világunk is ehhez fog idomulni.
Nyilván nem fog azonnal eltűnni minden hibás mintánk és minden mumusunk, de ahogyan haladunk a valódi és teljes önismeret, önszeretet felé, úgy lesz minden más is harmonikus az életünkben. Lehet, hogy lesz néhány legyőzendő sárkány, megvívandó csata és garantált a vért izzadás, mert ezt szoktuk meg, de szépen át fog alakulni valami, elő fog bukkanni, el fog simulni és meg fog szépülni. A folyamat előre haladásával pedig el fog jönni a pont, amikor képesek leszünk felelősséget vállalni MINDENÉRT, ami körülöttünk és ezt megelőzően bennünk történik. Akkor és CSAK AKKOR leszünk képesek arra, hogy megfelelő embereket válasszunk vezetőnek, hogy azonnal elküldjük azokat, akik alkalmatlanok, hogy a szeretetteli, természetes szintet tegyük meg normának.
Időzz el a képnél:
Minden gyermek szeretetteli körülmények között, háborítatlanul születik és az édesanyja szerető karjaiban, családjával, testvéreivel tölti már az élete legelső óráit és napjait is. Minden gyermek szeretetteli és támogató közegben nevelkedik, megkapja a segítséget a környezetétől, hogy azzá a felnőtté válhasson, amire isteni rendeltetése és tehetsége van. Minden felnőtt olyan munkát végez, amit szeret, amihez tehetsége van. A munkahelyen és az iskolákban kíváncsiak mindenki teljes emberi mivoltára, ami által valódi közösségek alakulnak ki.
Az emberek lelkesek és szeretetteliek. Ha valahol valami nehézség, probléma, fájdalom van, akkor mindig keresnek olyan megoldást, ami mindenkinek jó. A betegek valódi odafordulást, támogatást és gyógyító energiát kapnak, ami által képessé válnak önmaguk újraépítésére. A szolgáltatók örömmel szolgáltatnak. A termelők tiszta szívvel és boldogan termelnek. A vezetők LÁTJÁK a többi embert teljes valójukban, képesek arra, hogy olyan módon szervezzenek és irányítsanak, amivel mindenkiből kihozzák a benne lévő isteni energiát. Mindenki azt teszi, amire született.
Mindenki azt teszi, amire született. Bár ez a kép illúziónak tűnik, nem is olyan nehezen elérhető. Csakis a TE döntésed, hogy ezt teszed-e. És ha te megteszed, akkor a körülötted élőket és legfőképpen a gyerekeidet ugyanerre fogod inspirálni. Nézz körül! Van körülöttünk sok-sok olyan ember, aki ezt megtette. Ismerek ilyen rendőrt, kereskedőt, óvónőt, ápolót. Akik boldogan teszik azt, amire születtek és ezzel olyat adnak a többi embernek, ami valódi, ami élő és ami követhető.
Egyetlen döntés csak: Az vagyok, aki vagyok, és azt teszem, ami én vagyok. Mindent megtettem, amit csak tehettem, hogy jobb legyen ez a világ.

Csodina

2016. október 4., kedd

Az ítélet: … … … halál?



Hazaárulók országa lettünk. Egymásnak estek az emberek, védik a saját igazukat és ítélkeznek egymás felett. Önmagában ezzel nem is lenne baj, hiszen mindannyian ítélkezünk, csak az nem mindegy, hogy mindezt hány emberre borítjuk rá. És főleg, hogy megmaradunk-e a másra mutogatásnál, avagy netán elgondolkodunk ezáltal önmagunkról is. És nem csak a szegény áldozat szintjén.
Talán nem véletlen, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk. Ha mindenki egyforma lenne, elég unalmas volna a világ. Egy bizonyos kérdésre számtalan válasz lehetséges és kinek-kinek a saját élettörténete miatt egészen más lehet a meglátása akkor is, ha éppenséggel ugyanazt a választ adta.
Ha csak a saját igazamat látom és én ’nem mentem el’- ’NEMmel szavaztam’ – ’érvénytelenül szavaztam’ – ’IGENnel szavaztam’, akkor meggyőződésem, hogy mindenki más helytelenül cselekedett, mert: közönyös és nem fejezi ki a véleményét, mert bedőlt az kormánypárti/ellenzéki/liberális/illiberális/tudjafene propagandának, mert idióta és mert hazaáruló.
Mindenki meg van róla győződve, hogy TUDJA, miért nem ment el, miért mondott IGENt/NEMet vagy írt baromságokat a szavazólapra a másik.
Csakhogy a kérdés nem erről szól. A vizsgakérdés csak ennyi: Megtetted-e azt, amit szívedben érzel? Azt tetted? Elmentél/nem mentél, mert BELÜL ezt érezted? IGENt/NEMet/ÉRVÉNYTELENt mondál-e, azért, mert ezt tartottad a MAGAD RÉSZÉRŐL helyesnek?
Vajon akkor lesz-e szebb a világ, ha mindenki ugyanazt gondolja? Vajon azért nem boldog most az életünk, mert MÁSOK ezt meg azt teszik, gondolják, mondják? Miért a politika, a kormány, Brüsszel és a migránsok az okai annak, hogy mi nem érezzük jól magunkat a bőrünkben?

Én teljesen nyugodt vagyok a végeredménytől függetlenül. Akkor is, ha megmagyarázták mindennek az ellenkezőjét is. Mert minden rendben van. Sőt: MINDEN RENDBEN VAN!
Azért, mert valaki vasárnap másként cselekedett, mint én, nem vált az ellenségemmé. A barátaimat, rokonaimat és üzletfeleimet nem emiatt szerettem eddig sem. Nekem belefér, ha két ember ugyanazzal a belső motivációval ellentétesen cselekszik, mert teljesen más a mentalitásuk, gondolkodásmódjuk, és a történet a hátuk mögött. Az is tökéletesen érthető, amikor két ember ugyanazt teszi, de 180 fokban ellentétes a mögötte lévő gondolatuk. A világ így tökéletes. Nem az a cél, hogy mindenkit meggyőzzünk arról, hogy nekünk van igazunk. Nem attól lesz szebb és jobb.
Ha végre olyan életet akarunk élni, ami méltó a bennünk lakó istenihez, akkor figyeljünk végre befelé. Hallgassuk azt a halk hangot, ami épít-buzdít-vigasztal. Mert amíg azokkal az eszmékkel, gondolatokkal vélt és valós sérelmekkel foglalkozunk, ami miatt tehetetlenséget és dühöt érzünk, addig nem tudjuk áramoltatni a szeretetet. Ha pedig nincs bennünk szeretet, akkor körülöttünk sem lesz. Ha nincs körülöttünk szeretet, akkor dühöt és tehetetlenséget fogunk érezni.
Érdemes lenne megtörni ezt az ördögi kört! Nézz körül: Isten nem válogat. Mindenki köré odavarázsolta a szépséget. Mi válogatunk.
Csak úgy kérdezem: láttad vasárnap a naplementét? Ma is lesz … ne felejts el ott lenni.

Csodina