2020. január 7., kedd

Nyögtan




Kedves ismerőseim!
Feltennék egy kérdést, légyszi válaszoljatok őszintén!

Köztetek van olyan, aki tanulta - esetleg gimiben - (nem főiskolán vagy egyetemen!) azt, hogy melyik magánhangzó milyen nyelvállású?
Tudjátok, hogy a nyelv függőleges mozgása szerint, a nyelv vízszintes mozgása szerint, az ajak formálása szerint hogyan kell csoportosítani a magánhangzókat?
Én ilyeneket nem tanultam, de most az ötödikes anyagban szembesültem vele. Benne van a munkafüzetben is, szóval nem csak apró betűs anyag.
Mi megtanultuk a hangrendjüket és az időtartamot, hogy hosszú vagy rövid és ennyi.

Most komolyan. Noooooormális?

Első reakcióm: most csuklik a legközelebbi női felmenője annak, aki ezt kitalálta, különös tekintettel az alsó fertályára.
Második reakcióm: néhány nem feltétlenül publikussá teendő poén (most sajnálhatjátok, hogy nem velem élő szűkebb családtagok vagytok, tényleg klassz poénok voltak)
Harmadik reakcióm: Tejóisten! Ez benne volt eddig is a könyvben? Tavaly is volt egy ötödikesem és nem tűnt fel, milyen trehány anya már az ilyen! (mivel itthon tanulunk ez valóban ciki, lehet, hogy ezt a fejezetet átugrottuk?)
Negyedik reakcióm: gyors fotó, és most írok.
A kiixeléseket én gyártottam még az első lendülettel, szóval átüt néhány oldalon. Grafikus véleménynyilvánítás…

Csodina
 



Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2019. december 16., hétfő

KatasztróFIA


Innen a fotelből nézve nem tudom eldönteni, hogy melyik tábornak van igaza, annak, aki szerint klímakatasztrófa van, vagy annak, aki klímahisztinek látja a helyzetet. Mindkét irányzatból láttam-hallottam ésszerű, a logikus agyamnak befogadható információkat.
Az mindenképpen tény, hogy viszonylag nagy változás van az időjárásban a korábbiakhoz képest, amit több szakma is az eddig használt modelljeinek lecserélésével, finomításával igyekszik lekövetni. Az is tény, hogy az emberek többsége nem szereti a változást, így vagy hárít, vagy kétségbeesetten próbálkozik a változás tompításával. Hogy aztán a VALÓSÁGBAN ténylegesen mi van, szerintem mindenki csak találgatja.
Valamikor ezer évvel ezelőtt, megboldogult egyetemista koromban felvettem a társadalomtudományi karon egy tantárgyat, kompenzálandó az építőmérnöki kar túlzott racionalitását. A tantárgy neve ’Előrejelzések, jövőképek’ volt. Itt elemeztük az 1984 mellett Az ember tragédiáját is, nyilván egyiket sem irodalmi szempontból. Kiderült, hogy minden korban voltak olyan filozófusok és gondolkodók, akik igyekeztek valamiféle képet alkotni arról, merrefelé is megy a világ, több-kevesebb sikerrel. Persze innen visszanézve könnyű az ő naivitásukat kinevetni, de azt látom, hogy most mi is ugyanezt csináljuk, csak nem egy-egy nagy gondolkodó fejti ki a véleményét, hanem nagyjából mindenki.
A szomorú ebben csak az, hogy az emberek egymást minősítve ugranak a másik torkának, illetve igyekeznek a saját igazságukat megtámogatni. És mindenkinek sikerül, hiszen az interneten fent van minden és mindennek az ellenkezője is.
Én nem akarom egyik tábort sem erősíteni, mert hasonlónak látom a politikához: jobboldal-baloldal, kormány-ellenzék. Valahogy az az érzésem, hogy az alap koncepció a hibás. Aki nem látja, hogy nem jó az irány a túlfogyasztással, az egyszerhasználatos instant élettel, a szemétheggyel és a forgalmi dugókkal, az mintha behunyt szemmel létezne a világban. Aki pedig retteg a soron következő apokaliptikus világvégétől és elvárná mindenkitől a sürgős lépéseket, hogy a változást megússza, az a saját félelmétől nem látja a kiutat.
Mert nem, nem kell, nem lehet megváltoztatni a többieket! Nem, nem kell és nem is lehet felébreszteni azokat, akik még alszanak és így is akarnak maradni! Viszont lehet a saját életünket jobban, tisztábban, tudatosabban élni, csak ezt érdemes a fizikai síkon túl a lelki és szellemi síkra is kiterjeszteni. Nagyon sokszor nem az dönti el, hogy helyesen cselekszem-e, hogy valamire igent vagy nemet mondok. Mindkettő lehet helyes és helytelen válasz is. Ha félelemből teszem, akkor bár lehet, hogy a jót teszem, de a világ mégsem lesz jobb hely. Ha szeretetből cselekszem, akkor a –látszólag– helytelen is a megfelelő irányba visz.
Ezt az egészet nem aggyal, hanem szívvel kellene végiggondolni. Bár aggyal is elindulhatunk, de akkor mutatok egy szokatlan gondolat-ösvényt.
Szerinted ki lesz az, aki túléli? Mármint nem csak a katasztrófákat, a Föld esetleges elpusztulását, hanem úgy általában. Meg fogsz halni? (igen!) A párod, a gyereked, a barátaid meg fognak halni? (igen!!!) Van rá befolyásod, hogy a halálod/ a haláluk mikor lesz (esetleg holnap) és mennyire lesz szörnyű? Hát nem nagyon.
Arra van befolyásod, hogy az életed mennyire szörnyű vagy épp mennyire boldog?
Na ez az! Erre képesek vagyunk! Sokkal-sokkal szebb hellyé tudjuk tenni a mi kis világunkat, hiszen van bennünk szeretet és van bennünk isteni szikra! Ha azzal foglalkozunk, hogy mi magunk jobb emberré váljunk és meglássuk azt, hogy mit tehetünk azokért az emberekért, akik körülöttünk vannak, akkor nem marad időnk azon sajnálkozni, hogy azok a vezetők, akiknek a ’dolga lenne…’ nem azt teszik. Sőt arra sem lesz időnk, hogy mindenáron pozitív vagy negatív skatulyába pakoljuk Gréta T.-t, mert igazából teljesen mindegy, hogy ő hős vagy antihős.
Mindenki a saját életével a saját tetteivel vagy épp meg nem tett dolgaival kell elszámoljon. És nem csak a halálunkkor, hiszen már most ott van az a finom hang belül, ami terelget, ha hagyjuk, hogy önmagunk legeslegszeretettelibb verzióját éljük.
És nem a piedesztálon állva beszélek, mert a mindennapjaimból tudom milyen az, amikor az ember a megszokott hülyeségében forogva tudván tudja, hogy pont nem azt teszi, amit kell.
Hagyjuk abba a szájkaratét, éljünk, tegyünk a legjobb belátásunk szerint és engedjük meg másoknak, hogy ők is a maguk módján legyenek jók.

Csodina
 





Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2019. november 5., kedd

szolgálati közlemény

Tegnap este hazafelé jövet elém ugrott egy vaddisznó, mögöttem a kocsiban a négy gyerek. Szerencsére megúsztuk, csak az index bánta az ütközést.
Figyeljetek nagyon és az olyan környéken, ahol vadak is élnek tényleg lassan menjetek!!!!
Ezek a cuki, nem kicsi állatkák nem zavartatják magukat, baromi vakmerőek és nagyon meg tudják ijeszteni az ember lányát amikor felkenődnek a kocsi elejére... Azt hiszem örülök, hogy nem élnek erre elefántok...











Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2019. július 19., péntek

Furcsa jószág az ihlet

Furcsa jószág az ihlet, mindig váratlanul érkezik és kihívásokat tartogat, mintha próbára akarna tenni.
Történt ugyanis, hogy a kertben tevékenykedtem. Amíg a ház felőli oldalon ügyködtem semmi nem történt azon kívül, hogy élveztem a munkát és az eredményét.
Amikor viszont a kert túlsó sarkába mentem, hogy az elképesztően sűrű susnyát megszüntessem, eszembe jutott egy gondolat. Annyira jó volt, hogy felnevettem, pedig a csalán épp bosszút állt a bokámon. Már a következő pillanatban tudtam, hogy ez a mondat tökéletes lesz az egyik folyamatban lévő könyvembe, így gyorsan ledobtam a kesztyűt, mellé löktem a sarlót és berohantam a házba.
Hamar ráébredtem, hogy a számítógépem nem tudom használni, mert a gyerekek épp mesét néznek, de sebaj, van nekem egy (két) gyönyörűséges füzetem, így elővettem egy toll kíséretében és megörökítettem azt a szuper gondolatot. A füzetet gondosan a helyére tettem és visszamentem a csalánosba. Nem telt el két perc, amikor a következő gondolat jött, de olyan szép volt és összetett, hogy meglehetősen gyors sprintet nyomtam a házig, a kesztyűket menet közben hajítva el.
Gondoltam cseles leszek és ez alkalommal magammal vittem a füzetet és letettem az emelt ágyás sarkára.
Na ki találja ki, hogy mi történt? Na?
Hát persze, hogy semmi! A teljes bozótot kiirtottam anélkül, hogy egyetlen jóérzésű poén eszembe jutott volna. Most komolyan: muszáj fogyókúrával egybekötni az írást? Pedig azt hittem eleget megyek, de ezek szerint tévedtem...


Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on

2019. június 26., szerda

Adrenalin-lökettel indult a mai nap...

Adrenalin-lökettel indult a mai nap.
Hatkor rutinosan kinyomtam az ébresztőt és azonnal visszaaludtam, azt is csak félálomban érzékeltem, hogy a legkisebbem átmászik a fejemen.
Valamikor fél nyolc előtt megszólalt a telefon. Annyira aludtam, hogy nem emlékeztem rá, hogy egyszer már kinyomtam, azt hittem, hogy hat óra van, csak amikor megláttam egy jó barátunk nevét a kijelzőn akkor derengett fel, hogy valami nem stimmel.
A következő másodpercben egyszerre futott bennem végig, hogy úristen elaludtam, meg az hogy valami nagyon nagy baj lehet, ha ilyen korán reggel hív a jóbarát.
Mivel csak belehörögni tudtam volna a telefonba, ezért gyorsan kinyomtam, kitámolyogtam az ajtón kívülre, hogy a még alvó gyerekeket ne zavarjam és visszahívtam. Közben az éhes macskák a lábamnál gomolyogtak.
Mire kicsöngött a telefon, addigra végigfutott bennem az is, hogy reggel még kolbászt akartam sütni a párom ebédjéhez, amit munkába visz magával, valamint a mosógépet is ki kell pakolni és nem biztos, hogy lesz időm mindenre.
Szerencsére kiderült, hogy semmi baj nincs, csak az általam kért információt - azaz hogy van-e, mikor és mennyiért gyümölcs a környékükön-, akarta megosztani velem.
Mivel ismeri az életvitelünket ezért tudja, hogy a gyerekek úgyis korán kelnek, tehát nyugodtan hívhat nyolc óra előtt.
És valóban az év 365 napjából 360-on hét előtt már tényleg a házimunkát csinálom, de ez a reggel most kivételesen benne volt abban az öt másikban.

Ezek után, mivel nem kicsit keltem késve, kapkodósra sikerült a folytatás is. A vizuális típusok nyugodtan képzeljék el, ahogy mezítláb, a szandálommal és a tejes flakonokkal a kezemben rohanok a kocsihoz, hogy a párom ott ne hagyjon, mert ő is késésben volt. A hajam gubancait a kocsiban fésültem ki, még jó, hogy Hajnikám miatt mindig van nálam hajkefe.

Egyébként ebben az egészben én ártatlan áldozat vagyok, mindenről Arn a templomos lovag tehet. Már lassan két hónapja hogy leszedtem a filmet, amikor töriből ez volt a téma.
Mivel az életformánk nem tipikusan városi, így előfordul, hogy egy-egy filmet néhány hónap késéssel nézünk meg. Ráadásul nyáron, amikor sokáig van világos, akkor sokáig kint is vagyunk és etetjük a szúnyogokat. Mindezt persze kerti munkának álcázzuk. Amikor pedig az ember este kilenc után kezd filmet nézni, akkor előfordul, hogy másnap nem bír felkelni.

Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy rajtam kívül ez a többiekre volt igaz, mert én a film után még nekiláttam a saját munkáimnak, így én igazándiból ma feküdtem le.
Hogy ma mégis kedves leszek mindenkivel, szintén nem rajtam múlott. A tejeskocsitól jövetben volt egy parkolóhely szabadon a bolt előtt, így kénytelen voltam megállni és bemenni dugicsokiért, aztán a kis pirosnál sorompót kaptam, így reggeli helyett be is toltam az egészet, amíg várakoztam. Innen a mai nap garantáltan diadalmenet lesz.
Persze csak addig, amíg bele nem gondolok, hogy mára a játékok teljes átvizsgálása és rendberakása van betervezve és emellé megígértem a családnak, hogy rántott karfiolt és patisszont sütök… Azt hiszem keresnem kell még valami nasit.


Csodina





Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on