Furcsa jószág az ihlet, mindig váratlanul érkezik és kihívásokat tartogat, mintha próbára akarna tenni.
Történt ugyanis, hogy a kertben tevékenykedtem. Amíg a ház felőli oldalon ügyködtem semmi nem történt azon kívül, hogy élveztem a munkát és az eredményét.
Amikor viszont a kert túlsó sarkába mentem, hogy az elképesztően sűrű
susnyát megszüntessem, eszembe jutott egy gondolat. Annyira jó volt,
hogy felnevettem, pedig a csalán épp bosszút állt a bokámon. Már a
következő pillanatban tudtam, hogy ez a mondat tökéletes lesz az egyik
folyamatban lévő könyvembe, így gyorsan ledobtam a kesztyűt, mellé
löktem a sarlót és berohantam a házba.
Hamar ráébredtem, hogy a
számítógépem nem tudom használni, mert a gyerekek épp mesét néznek, de
sebaj, van nekem egy (két) gyönyörűséges füzetem, így elővettem egy toll
kíséretében és megörökítettem azt a szuper gondolatot. A füzetet
gondosan a helyére tettem és visszamentem a csalánosba. Nem telt el két
perc, amikor a következő gondolat jött, de olyan szép volt és összetett,
hogy meglehetősen gyors sprintet nyomtam a házig, a kesztyűket menet
közben hajítva el.
Gondoltam cseles leszek és ez alkalommal magammal vittem a füzetet és letettem az emelt ágyás sarkára.
Na ki találja ki, hogy mi történt? Na?
Hát persze, hogy semmi! A teljes bozótot kiirtottam anélkül, hogy
egyetlen jóérzésű poén eszembe jutott volna. Most komolyan: muszáj
fogyókúrával egybekötni az írást? Pedig azt hittem eleget megyek, de
ezek szerint tévedtem...
Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése