Háborútatlanul

Már megint itt van minden és mindennek az ellenkezője.

Tudod, hogy ki a hibás.

Tudod, hogy ki a hibás?

Tudod, hogy ki az agresszor.

Tudod, hogy ki az agresszor?

Tudod, hogy ki a báb.

Tudod, hogy ki a báb?

Nem az fáj, ami történik, hanem amit gondolsz róla.

A világban lévő összes szörnyűséget magunkra húzhatjuk, félhetünk, retteghetünk, pánikolhatunk. Erre lettünk kondicionálva.

Erre lettünk kondicionálva?

Ez most egy remek időszak arra, hogy áthuzalozzuk magunkat.

A világ történései arra sarkallnak, hogy segíts? Tedd meg! De ne azon gondolkodj közben, hogy ki tehet róla és azt hogyan kellene megbüntetni, mert nem ez a dolgunk. Van az a Törvény, ami nem kijátszható és ezzel a törvénnyel mindenki elszámol egyszer. A mi dolgunk most (is) ’csak’ annyi, hogy megjelenítsük a világban önmagunk legnemesebb, legszeretettelibb verzióját.

Nem véleményt kell alkotnunk, hanem a belső rendre ráhangolódni és annak sugallatára cselekedni.

Amikor azzal foglalkozom, hogy megítéljem azt, aki más véleményen van, a másik oldalt hibáztatja, akkor értékes időt pazarlok el és az energiámat olyan dologba teszem, ami nem visz előre, olyat teremtek, amit nem akarok.

Az az energia, ami most a segítő összefogásban megtestesül, az eddig is itt volt, épp csak a napi mókuskerékben rohanva az emberek nem élték. Most ez a jelen lévő, de meg nem nyilvánult EMBERSÉG kitört és megmutatja magát.

És ha még agyalni akarsz azon, hogy ki tehet minderről:

Eddig észrevetted a mocsárban elsüllyedők kezét?

Eddig észrevetted a másik fájdalmát és gyászát?

Eddig megláttad azt, akinek szüksége volt és adtál neki?

Most megteszed.

Most megtanulod.

Ezentúl észreveszed.

Ezentúl észreveszed?

Kellett hozzá háború.

Még mindig kell hozzá háború?

A válasz benned van, a választás a tiéd.

Neked szükséged van a háborúra?

Csodina