2016. december 15., csütörtök

Rendszerhiba?



Az utóbbi időben a barátaimmal történtek és a most megalkotott igencsak aggályos törvénymódosítások arra sarkalltak, hogy leírjam azt, amit gondolok.
Lehet, hogy sokan még nem látják, vagy hiszik el, de a „rendszer” már összeomlott. A pozíciójukra alkalmatlan emberek hoznak életellenes és félelemkeltésre való törvényeket. Olyan normákat tekint a társadalom elfogadottnak, ami teljesen természetellenes és semmi köze nincs az emberséghez és a szeretethez. Ez maga a halál.
És ez teljesen rendben van, mert a halálból fog új élet sarjadni. Elég megnézni a természetet: isten tudja, mióta így működik.
Jelenleg  a szakemberek nagy része, akik döntenek más emberek sorsáról, nincsenek önmagukkal sem tisztában.  Gyerekvédelmis, bíró és rendőr cselekszik önismeret híján félelemből és belső frusztrációból. Ráadásul még azzal sincsenek tisztában (már hogyan is lennének), hogy az önmagukról alkotott képük mennyire torz. Hozzájuk hasonló emberek alkotják  a  törvényeket és vezetik az országot. Régi, meg nem oldott családi szenvedésmintákkal küzdő pszichológus szakértők ítélnek meg embereket, akiket valójában nem is látnak, mert mindenkiben csak a saját démonjaikat látják, akikkel soha nem tudtak megbékélni. Itt tart a társadalom, itt tart ez az ország.
És ez teljesen rendben van, mert a démonok addig fognak mindenkit zaklatni, amíg egytől egyig le nem megyünk a saját pincénkbe rendet rakni.
Munkáltatók, cégvezetők, felső-,  közép és egyéb vezetők rugdossák és tartják félelemben az embereiket, mert azt hiszik, hogy másképp nem fognak dolgozni. A főnökök nem hisznek a dolgozókban, a tanárok nem hisznek a diákokban, senki nem hisz önmagában. Itt tart a rendszer.
És ez teljesen rendben van, mert előbb-utóbb elég elviselhetetlen lesz mindenkinek a saját élete és eljut egy olyan krízisbe, amikor már nincs más út, csak önmaga felvállalása.
A születés misztériumáról mit sem tudó, atyaúristen-szindrómában szenvedő, vagy csak szimplán perektől rettegő orvosok szülesztik a nőket, észre sem véve, hogy erőszakot követnek el. Anyák hiszik el, hogy a szülés borzalmas és csak az orvos, meg a szike mentheti meg őket és babájukat. Itt tarunk ma.
És ez teljesen rendben van. Mert amikor már elég rossz, akkor végre ki fogjuk mondani: nem jó, amit teszel velem. Nem kérek a „tudásodból”. Végre megadjuk azt a visszajelzést, amit az évszázados belénk égett jókislány-szerep nem engedett.
Van egy jó hírem, ami rossz. Vagy inkább rossz hírem, ami jó. A kinti világ, az embertelen, alkalmatlan, kiszolgáltatottságba taszító törvények és jogalkalmazók MIND, KIVÉTEL NÉLKÜL a mi teremtéseink. A mi félelmünk, a mi önbecsüléshiányunk, a mi frusztrációnk és meg nem oldott családi szenvedés-történetünk. A mi felelősségünk és a megváltoztatása is a mi lehetőségünk. Nem vagyunk ártatlan áldozatok! Minden pillanatban dönthetünk, minden pillanatban tehetünk mást, mint eddig és megvizsgálhatjuk, mi az bennünk, ami létre hívta a tapasztalásainkat.
Nekem volt, amikor ki kellett állnom, és a „rendszer szolgáival” szemben keményen meg kellett védenem a határaimat, mert korábban soha nem tettem meg. Sikerült. Azóta nem piszkálnak. Van, akinek az a feladata, hogy abbahagyja a félelemmel teli képek gyártását. Van, akinek pedig a szelídséget kell megtanulnia. Azt, hogy egy-egy félelmetes helyzet kinek milyen tanulságot, megtanulható és továbbléphető problémát jelez, ki-ki maga tudja csak eldönteni.
Elsődleges tanulási színterünk a családunk. Ha ott elkezdjük figyelni magunkat, az érzéseinket, szavainkat és tetteinket és CSAK OTT megtesszük, hogy rendezzük az életünket, a szeretetet erősítjük, teszünk önmagunkért, kapcsolódunk az isteni forráshoz, akkor a külső világunk is ehhez fog idomulni.
Nyilván nem fog azonnal eltűnni minden hibás mintánk és minden mumusunk, de ahogyan haladunk a valódi és teljes önismeret, önszeretet felé, úgy lesz minden más is harmonikus az életünkben. Lehet, hogy lesz néhány legyőzendő sárkány, megvívandó csata és garantált a vért izzadás, mert ezt szoktuk meg, de szépen át fog alakulni valami, elő fog bukkanni, el fog simulni és meg fog szépülni. A folyamat előre haladásával pedig el fog jönni a pont, amikor képesek leszünk felelősséget vállalni MINDENÉRT, ami körülöttünk és ezt megelőzően bennünk történik. Akkor és CSAK AKKOR leszünk képesek arra, hogy megfelelő embereket válasszunk vezetőnek, hogy azonnal elküldjük azokat, akik alkalmatlanok, hogy a szeretetteli, természetes szintet tegyük meg normának.
Időzz el a képnél:
Minden gyermek szeretetteli körülmények között, háborítatlanul születik és az édesanyja szerető karjaiban, családjával, testvéreivel tölti már az élete legelső óráit és napjait is. Minden gyermek szeretetteli és támogató közegben nevelkedik, megkapja a segítséget a környezetétől, hogy azzá a felnőtté válhasson, amire isteni rendeltetése és tehetsége van. Minden felnőtt olyan munkát végez, amit szeret, amihez tehetsége van. A munkahelyen és az iskolákban kíváncsiak mindenki teljes emberi mivoltára, ami által valódi közösségek alakulnak ki.
Az emberek lelkesek és szeretetteliek. Ha valahol valami nehézség, probléma, fájdalom van, akkor mindig keresnek olyan megoldást, ami mindenkinek jó. A betegek valódi odafordulást, támogatást és gyógyító energiát kapnak, ami által képessé válnak önmaguk újraépítésére. A szolgáltatók örömmel szolgáltatnak. A termelők tiszta szívvel és boldogan termelnek. A vezetők LÁTJÁK a többi embert teljes valójukban, képesek arra, hogy olyan módon szervezzenek és irányítsanak, amivel mindenkiből kihozzák a benne lévő isteni energiát. Mindenki azt teszi, amire született.
Mindenki azt teszi, amire született. Bár ez a kép illúziónak tűnik, nem is olyan nehezen elérhető. Csakis a TE döntésed, hogy ezt teszed-e. És ha te megteszed, akkor a körülötted élőket és legfőképpen a gyerekeidet ugyanerre fogod inspirálni. Nézz körül! Van körülöttünk sok-sok olyan ember, aki ezt megtette. Ismerek ilyen rendőrt, kereskedőt, óvónőt, ápolót. Akik boldogan teszik azt, amire születtek és ezzel olyat adnak a többi embernek, ami valódi, ami élő és ami követhető.
Egyetlen döntés csak: Az vagyok, aki vagyok, és azt teszem, ami én vagyok. Mindent megtettem, amit csak tehettem, hogy jobb legyen ez a világ.

Csodina

4 megjegyzés:

  1. Ennél csodálatosabb, tisztább, szeretetteltelibb írást aligha olvastam valaha is. :) Hálásan köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Köszönöm!
      Nagyon sok munkám fekszik benne nap mint nap, hogy újra és újra visszatérjek ehhez a hittel teli állapothoz. Majd egyszer teljesen úgymaradok. :-)

      Törlés
  2. "Olyan normákat tekint a társadalom elfogadottnak, ami teljesen természetellenes és semmi köze nincs az emberséghez és a szeretethez. Ez maga a halál."

    Ezzel a mondatoddal nagyon megfogtal, ez celba ert.Ez motoszkalt bennem csak nem tudtam kifejezni ilyen hatekonyan.Koszonom.
    Hetekkel ez elott tortent valami ami miatt azota is bennem van ez a tuske de most letisztult a keplet.
    Szoval, bevasarolni mentunk.Bementunkor latom hogy egy anyuka jun ki a 4-5 eves kislanyaval megpakolva, eddig ok.Mire mi jottun ki arra ert oda a taxi amit hivott, latom hogy a ferfi aki elottunk fizetett nyomul a csomagtarto fele.Erre en, HELO, a holgy volt itt elobb , mire arebb botorkalt. Az anyuka mukkanni sem mert azert szoltam en.A sajat tarsasagom mindjart megtamadott miert avatkozok ismet olyasmibe amihez semm kozom.Probaltam magyarazni hogy de igen is van, olaj volt a tuzre.De tudtam hogy igazam van es nem tudott kijonni a mergem ez idaig.Koszi meg egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már túljutottunk a mélyponton, csak sokan még nem tudják. A mi dolgunk, hogy éljük az Aranykort, mi, akik erre már képesek vagyunk. És a világ szépen lassan át fog alakulni. A mi hitünk által. A cselekedeteink által. A szeretetünk által. Már érezhető a változás. Ez is egy lépés volt benne, amit tettél. :-)

      Törlés