Ártatlan áldozatok, avagy a nyakig érő és a lötyögtetés

Az én világomban egy ideje nincs ártatlan áldozat, kipusztult ez az állatfajta. Valamikor magamat is ebbe a kategóriába soroltam, ültem nyakig abban a bizonyos langyosban és erősen reméltem, hogy senki nem kezdi lötyögtetni. Amíg így éltem meg magamat, addig más volt a felelős mindenért, ami látszólag remek dolog volt, nem kellett a hülyeségeimmel szembenézni, és cserébe csak a kakit kellett elviselni. Arra pedig lehetett panaszkodni.

Most már tudom, azt a bizonyost én termeltem (beszariak előnyben!!!), a lötyögtetést pedig a reszkető térdeim produkálták.

Amíg azt hiszed, hogy más kakijában ülsz, és a külvilág lötyögteti, addig sajnos esélyed sincs a szabadulásra. Egy kedves barátom mondta egyszer, hogy amikor majd meghalsz, és végignézed azt a bizonyos filmet, akkor vagy mosolyogni fogsz, hogy hmmmm ez igen, klassz volt, vagy szörnyülködsz az egészen. Egy azonban biztos:legkésőbb akkor rá fogsz döbbenni, hogy te voltál a rendező… Nem lenne jobb, ha már most tudatosítanád, és úgy csinálnád, hogy tudod, a végén öröm lesz végignézni???

Ez a gondolat is segített abban, hogy megtegyem amit lehet. Hogyan is lehet a nyakig érő kaki szintjét csökkenteni? Először is fogok egy lapátot és nekilátok a melónak. Kisgyerekes anyukák előnyben! :-) Persze a lapát itt az önismeret, és a méret sem mindegy, mert a homokozós változattól a szenes lapáton át a méretes vödörig bármit megragadhatsz. Minél kisebb, annál több időbe telik ( illetve ürül :-) ). Persze ha közben folyamatosan „jön belőled a szar” (értsd ezt minden szinten, ami csak eszedbe tud jutni), akkor lehet, hogy csak annyit érsz el, hogy lassabban telik. Ha viszont elengeded a beszariságokat (félelmeket) és azon igyekszel, hogy a negatívumok helyett a pozitívumot borítsad a környezetedre, azaz a saját fejedre, akkor nagyságrendi javulást fogsz tapasztalni, hisz az „anyag” nem termelődik újra. A lötyögtetés megszűnése már csak bónusz, mert ha az előzőeken túl leszel, akkor az magától abbamarad, mivel nem fog cidrizni a térded…

Ugye milyen egyszerű?

És a legjobb az most jön: amint elkezded csinálni, jönni fog a segítség olyan emberek, könyvek, filmek formájában, ami továbbsegít.

Ilyen egyszerű volna? Igen. És miért olyan nehéz elkezdeni? Hát ahogy az elején írtam, piszok kényelmes dolog szapulni a világot a dolgokért és főleg: én okos vagyok, ügyes és szép, csak azt nem értem, miért ezt kapom…nos, ha tényleg érteni akarod, akkor a szépség, okosság és jóság mind át fog értékelődni. Először megkérdőjeleződik, azután átminősül, miközben az ember szembenéz azzal, hogy van amikor nem szép, nem jó, oktalan és ügyes helyett inkább ügyeskedő… de ez nem baj. Szembenézek vele, elfogadom, megszeretem. Én vagyok. ÉN vagyok.

ÉN VAGYOK.

CsE