A ló mindkét oldalán sok-sok ember tolong:Van, aki
magyarkodik, és védi a hazát a sok-sok ellenségtől. Van, aki leszólja önmagát
is, mert magyar. Mert a magyarok, azok ilyen-olyan… alja nép.
Vajon hol lehet az arany középút?
Az én életemben nincsenek ellenségek, úgyhogy ebből fogok
eleve kiindulni. Aki harcolni akar, az megteremti magának a saját ellenségét,
de ez is belső mumus kivetülése, nem igazi külső erő. Tehát mindazokat, akik
megpróbálták-megpróbálják a magyarságot ledegradálni, elnyomni végül pedig elpusztítani,
az mind a saját teremtményünk. A teljes folyamatot nem látom át minden
részletében, mert a történelem kutatásában nem mélyültem el, de ez a tényeken
nem változtat. Lehet, hogy nem is a történelmet kell ehhez megvizsgálni, hanem
önmagunkat.
Az életünket, a gondolatainkat, hitrendszerünket. Az
előítéleteinket, az ítélkezéseinket, a haragot és gyűlöletet, amit a lelkünkben
táplálunk. Mert ezek vonzzák be
életünkbe a „nemszeretem” eseményeket, és ahogy kicsiben úgy nagyban: a nemzet
életébe is.
Hogyan lettünk nemzetből ország? Mert nem nemzetként
éljük meg magyarságunkat, ez tény, itt most csak ország van. Megengedjük az
agymosást, nem törődünk másokkal, ki-ki a saját érdekeit nézi. Amíg volt
közösség, addig volt nemzet.
Ahhoz, hogy az „ellenségeket” leküzdjük, újra nemzetté
kell válni. Hogyan? Nem harcolni kell, és főleg nem ellene menni a
szélmalmoknak. Magunkban kell nemesebbé válni. Újra közösségi emberré kell
válni, mert a természet rendje szerint ez az ÚT.
Persze mindenki egyedül kell, hogy végigmenjen a saját
ösvényén, mégis él a paradoxon: egymásra vagyunk utalva. Függünk egymástól, és
ha a szeparáltság illúziójába ragadunk, akkor félni fogunk. A félelem pedig
megszüli az ellenségeket, az ellenség kívánja a harcot, a harc pedig elveszi az
energiát mindentől, ami fontos. Mert fontos a szeretet, fontos az egyensúly,
fontos a saját szerepünk megtalálása.
Fontos látni a másikat a maga teljességében, fontos
megtalálni Istent önmagunkban és minden ember tekintetében. Fontos „szeretni
még azt is, aki rossz úton világít”.
Fontos kimászni az önsajnálatból, és az egymástól való
energialopkodás helyett a saját belső csatornánkra csatlakozni.
Fontos önmagunkért és másokért magyarnak lenni, nem pedig
valakik ellen. Amint értékesnek látjuk önmagunkat, és értékesnek a többi
embert, azonnal fönt találjuk magunkat a lovon. Mert sem jobbak, sem rosszabbak
nem vagyunk másoknál. Mindenki kapott egy lélekminőséget: nekünk ez a magyar.
Mindenki kapott képességeket, amiket használhat önmagáért és a többi emberért.
Végül pedig mindenki kapott hiányosságokat, hogy ne lehessen elveszett ember:
amit én nem tudok, azt más fogja megadni, ahogy én is adom másnak, így
összekapcsolódik mindenki mindenkivel: soha nem vagyunk egyedül!
Ez pedig megadja a közösség alapját. Ne higgy a reklámoknak,
ne higgy a dogmáknak! Keresd a Lelked szavát, és akkor megtalálod önmagad, a
többi embert, a szeretetet, Istent.
CsE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése