Akármilyen közhely is, tényleg begyorsult minden. Ahogy
szétnézek magam körül azt látom, hogy semmi nem olyan, mint egy évvel ezelőtt.
Állandónak és változtathatatlannak tűnő dolgok tűntek el és varázsolódtak át.
Először csak egy. Aztán még egy. Aztán tíz, száz és ezer.
Bezárták a Betegotthont. Kivágták a szomszédságunkban az
erdősávot. Elköszönt a Védőnénink. Kaptam egy laptopot. Egyik barátnőm sokévi kínlódás után végre el
tudta engedni a méltatlan párkapcsolatát. Egy ismerősöm megrendelt magának egy
férjet és pár hónappal később már az esküvőjére készül. Egy baráti házaspár az
albérlet kilátástalanságából hirtelen saját házba költözött. Az angollal
hadilábon álló nagylányom egy pillanat alatt talált magának motivációt és most
alig várja azt, amit eddig mumusként került.
Néhány hét leforgása alatt annyi szuper emberrel ismerkedtem
meg, mint előtte két év alatt. Ráadásul mindenki kezd aranykori módon
gondolkodni.
Az elakadások megoldást sürgetnek, így most az én életem is
néhány nap leforgása alatt felfordult. Ami pedig a legszebb az egészben, hogy
ahelyett, hogy kiborultam volna, vagy beindult volna az agyalásom, végtelen
nyugalmat éreztem. Tudtam, hogy bár fogalmam sincs, mi fog történni ezután, nem
is érdekel. Mert bármi következik, jó lesz. Ha ezen a helyen maradok a
családommal, az is jó. Ha máshová kell mennem és önállóan kell új életet
kezdenem, az is jó. Bármi történik velem, minden rendben van. Azt hittem nem
vagyok normális, amikor megéltem azt, hogy egy krízishelyzetben ennyire
nyugodt, sőt jókedvű tudok maradni.
Ráadásul minden a legszebb álmaim irányába kezdett el
rendeződni: „ha nem kell a tiéd”. Mindazt, amiért éveken át látszólag hiába
dolgoztam, most hirtelen az ölembe dobták.
Ez már tényleg az Aranykor.
Azért is imádom, amiket írsz, mert végre egy ember, aki nem néz komplett hülyének. Jó, még a tesóm is eléggé "aranykorian" tud gondolkodni, mondjuk neki kell hozzá egy kis háttérlökés, de ő elég stabil. A férjem viszont maga a megtestesült pesszimizmus. Komolyan, néha a falnak megyek, amikor épp minden szuper, ő meg keresi a kákán a csomót, hogy de mégis mi lehetne az, ami problémát fog okozni. A fél életem arra megy rá, hogy őt rángatom ki a depiből. Egyébként pedig jobb pillanataiban ő is elismeri, hogy ilyen jó még sose volt nekünk, de azért folyton keres valamit, ami rosszul sülhet el. Azt meg csak zárójelesen jegyzem meg, hogy a legvadabb elképzeléseim is folyamatosan beigazolódnak, eddig még egész évünk pontosan úgy volt, ahogy előre megmondtam.
VálaszTörlésDrága férjuram Brian Tracy-t hallgat, ha erőt akar meríteni, mert neki valahogy elhiszi azt, amit nekem nem - nem probléma ez, mindenki onnan merít, ahonnan tud. A szép az egészben, hogy én ezt nemes egyszerűséggel önmagamból teszem, a saját lelkemből, hitemből - jó így nagyon.
Puszillak titeket!!!
Ej! István nem tudja mekkora szerencsecsillaga van??? Én meg téged irigyellek, mert te lelkileg is és a fizikai síkon is megteremtetted a bőséget. Ez utóbbi nélkül bizony nem olyan egyszerű az élet. Mindenesetre éberré és kreatívvá teszi az ember lányát a minimálon lévő éléskamra, aminek a felén ott a plecsni "élelmiszer-segély" ... De panaszra tényleg semmi okom, mert a nálunk ezerszer jobb anyagi helyzetben lévő család is rám bezzegel, amikor a feleség panaszkodik, hogy vacakol a kuplung ... bezzeg Edina gyalog jár le a hegyről három gyerekkel ... ;-)
TörlésEzúton (is) küldöm az üzit az Egekbe: S.O.S. egy autó (benzinnel együtt...) nagyon jó helyen lenne nálunk!!!!!
:-))))))))))))))))))