Kórházi történet

Egynapos sebészeti ellátáson voltunk tegnap a kilencévesemmel. Aki ismer tudja, hogy ez nálam mit jelent, mennyire nem utam az ilyen megoldás. Írhatnék róla, miért és hogyan, meg arról is, milyen praktikákkal oldottam meg frappánsan a várakozás hosszan elnyúló óráit, hogy ne rettegjen a gyerekem, de mindezek eltörpülnek - még a hazáig a fájdalmat csendben eltűrő gyerkőcöm is - amellett, ami közvetlenül a hazaindulásunk előtt történt.

A szomszéd ágyon egy óvódás kislány feküdt, akinél altatásban végeztek el egy kellemetlen vizsgálatot. Előtte bódításként szirupot kapott, mert ő az én fiammal ellentétben nem tudta a tablettát lenyelni. Hogy milyen íze volt nem tudhatom, de a kislánynak nagyon nem ízlett, valahogy mégis ügyesen belediktálták. Megvolt a vizsgálat és a mellékhatásként jelentkező fejfájás megelőzése miatt innentől feküdnie kellett. A vele lévő nagymama tablettel szórakoztatta a kislányt, aki dicséretre méltóan jól viselte a körülményeket. Kiderült, hogy sajnos már rutinosak, mert sok-sok vizsgálat van mögöttük és csak reménykedhetnek, hogy a kezelések majd lassítják a könyörtelen izomsorvadást.

Mi már hazafelé készülődtünk, amikor a lánykának elkezdett fájni a feje. A nővérke hozott neki fájdalomcsillapítót, természetesen szirup állagút. A fekvéstől és fájdalomtól már teljesen hisztis gyerek persze ellenállt, nem akarta bevenni a gyógyszert, akárhogyan is magyarázták neki, hogy ez jó lesz. Korábban, amikor a hátán lévő sebet kezelték le, akkor már kiabált, hogy utálja az orvosokat és jaj-jaj őt ne bántsák. Érzitek ugye, szegény kislány milyen állapotban lehetett?

És itt történt az, amit soha nem tudtam volna elképzelni. A kislány torkaszakadtából üvöltött és ellenállt. Tudjátok, hogy mit kiabált perceken keresztül?

- Köszönöm, nem kéjem az ojvosságot!

Végül valahogy sikerült belediktálni és amikor elindultam az összes motyónkkal, a sorstársaktól elköszönve a kislány épp visszahányta a gyógyszert. Kifelé menet így még berohantam szólni a nővéreknek, akik futottak segíteni.

Így indultunk haza.

És miért is olyan érdekes ez az egész történet? Mert a kislány cigány, a nagymamája egy testileg lepukkant öregasszony. Egy olyan emberpáros, akik között érezhető volt a minden bajon átívelő szeretet. És megmondom őszintén, ha az én gyerekeim ilyen helyzetben kiabálnának, nagy eséllyel nem ilyen szépen kérnék…

Tegnap megváltoztam egy kicsit. Nem azért, amit előtte gondoltam volna. A saját történetem és problémáim eltörpültek és örülök, hogy így alakult és ott lehettem.

Csodina

 




Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on