Hálás vagyok

Hálás vagyok, amiért ott a szikra bennem, ami nem engedi, hogy az elkeseredésbe és a reménytelenségbe belesüllyedjek. Hálás vagyok, mert olyan emberrel osztom meg az életem mindennapjait, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, akinek nem kell minden szavamat három mondattal megmagyaráznom.

Az első házasságomban ez egy nagy nehézség volt, ugyanis sokkal kevésbé volt tudatos a hitem, de belül nagyon is éreztem az „igazságot”. Épp csak mindig be kellett (volna) bizonyítanom az igazamat. Volt, amikor megpróbáltam, de túl sok eredménye, vagy értelme nem volt.

Hálás vagyok, amiért az átlagemberekhez képest sokkal kevésbé érintenek a politikai és társadalmi „reménytelen a helyzet, ez úgysem lesz soha jobb” benyomások.

Talán leginkább a kisbuszon, (ami a szomszédos intézmény dolgozóit szállítja a faluból és vissza, mi pedig utaslistások vagyunk) kapom ezt a kontrasztot, mert a sofőrök is és a dolgozók is eléggé benne élnek a kiszolgáltatottságban. Nekünk sokkal jobb, mert velük ellentétben mi megtapasztaltuk azt, hogy milyen az, amikor az ember nem dolgozik állásban, ezáltal nincs kiszolgáltatva a munkáltatónak, a munkatörvénykönyv-módosításnak, a zsigerelő adóknak. Helyette éltük a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk MA” című darabot, kiszolgáltatva a saját hitünknek és a bizalmunknak: van isteni gondviselés...

Nem nézünk tévét, a levelezésből olvasatlanul töröljük a negatív leveleket, azzal foglalkozunk, amit szeretnénk.

Hálás vagyok, mert meg tudtam fizetni ennek az árát, azt, amikor tényleg nem tudtam, másnap mit is teszek a családom elé az asztalra. Mindig volt mit, bár sokszor meglepő forrásból érkezett az isteni manna.

Hálás vagyok, amiért számomra nincs ellenoldal és fekete erők, ami megakadályozhatna bármiben. Ezzel szemben vannak a saját hülyeségeim, amikbe még bele-bele futok, de már egyre ritkábban.

Hálás vagyok, mert sok régi vágyam beteljesült: van egy csomó gyerekem, gyönyörű és hatalmas telken élünk, napról napra álmodhatok valami újat és ebben önmagamon kívül senki sem korlátozhat, mint ahogy a boldogság megélésében sem.

Hálás vagyok, amiért rengeteg jó embert ismerek, és egyre többen jelennek meg az életemben (eletünkben), főleg az izzasztókunyhózásnak köszönhetően.

Hálás vagyok, mert a kitartásom, ami a hitemben megtartott, eljuttatott ebbe a pillanatba, az életem abban a mederben folyik, amiben nekem jó, és élvezem (majdnem) minden percét.

Köszönöm mindezt annak az erőnek, amely megteremtett és megtartott.

HÁLA, ÁLDÁS!

Ui: isteni finom volt a pezsgő, amivel ma megünnepeltük a fellendülésünket és kibontakozásunkat.

CsE