Nyaggatás

 Nyaggatom őket, mert legalább ennyit tenni kell a változásért, nem csak egymás között morogni...

Tisztelt Képviselő Úr!

Egy ötgyermekes anya vagyok, Verőcén élek a családommal. Azügyben fordulok Önhöz, hogy segítsen egy fontos kérdésben, ami egyre több, tudatosan élő szülőnek okoz problémát. Szeretnénk, ha az állam felnőttnek tekintene bennünket, nem csak akkor, amikor a parlamentbe kerülők listáját szavazzuk meg, nem csak akkor, amikor megengedi, hogy a magzatunk életéről (és haláláról!) döntsünk, hanem minden egyéb egészségügyi kérdésben is, ami a gyermekeinket érinti.

Ilyen például a kötelező védőoltás. Európa sok országában egyáltalán nincs kötelezettség, mégsem tört ki járvány sem Németországban, sem Nagy-Britanniában sem Svájcban, de még a szomszédos Ausztriában sem. Nem vitatom, hogy annak idején, amikor minden család büszkélkedhetett egy-két saját tulajdonú TBC-s beteggel, akkor fontos volt a BCG oltás egy napos korban. De ma ennek mi értelme? Senki nem vállalja a felelősséget, ha egy baba emiatt vagy bármelyik kötelezően beadott oltás miatt megbetegszik, sőt ki sem derül az ok, mert a laikus szülő azt nem tudhatja…legfeljebb viseli a következményét, amikor a normális fejlődésű gyereke egy oltás után autisztikusan kezd viselkedni.

Ez egy nagyon súlyos kérdés, és ha az ember utána olvas – nem csak a lobbiérdekek kampányszövegét – akkor bizony nem biztos, hogy birka módjára menni akar a tömeggel. Ugyanúgy, mint az otthonszülés kérdése ez is „csak” a tudatosodó embereket foglalkoztatja, tehát nem hiszem, hogy hirtelen senki nem élne az oltásokkal (a H1N1 hisztériának is hányan bedőltek, sokuk vesztükre).

Mi azt szeretnénk, hogy mint más dologban is, hagyják meg a döntési szabadságot, és a felelősséget ne próbálják elvenni, ugyanis azt nem lehet. Egy dalszöveget idéznék: „… ha parancsra lősz, helyesen teszel, majd ha téged hőnek a hősünk leszel…” de a dal folytatódik: „…és szép közös emléktáblád lesz velem: itt öltük egymást, hogy béke legyen…”

Felelősek vagyunk akkor is, amikor birka módjára hagyjuk, hogy elhitessék: nem a mi döntésünk. De a mi döntésünk, és élni akarunk ezzel a joggal. Ha én nem adatom be az oltást, és járvány tör ki, akkor (elvileg) az, aki be van oltva, nem kell, hogy féljen. (csak zárójelben jegyzem meg, ennyire tekintik hülyének az embereket, hogy ezzel fenyegetnek. Nem vagyok orvos, csak mérnök, de épp ezért hihetetlen jól kiszúrom a logikai bukfenceket, márpedig oltás-ügyben nem keveset találunk!)

Kérem, hogy segítsen abban, hogy ez a kérdés érdemben a Parlament elé kerüljön, és ne legyen kötelező semmi, ami a szülő felelőssége! Arra sem kötelezhetnek, hogy  meggyőződésem ellenére hittanra járassam a gyerekem. Kérem, hogy a többi –számunkra nyilvánvaló – körben is adják vissza a szülők szabadságát, TEKINTSENEK BENNÜNKET FELNŐTTNEK!

Tisztelettel

Csontos Edina