Tizenöt év telt el...
Apus, Neked szeretném elmondani most, hogy köszönöm, hogy a lányod lehettem, köszönök mindent, amit adtál. Azt is, amit a haláloddal adtál: végigmehettem a gyász folyamatán, sírhattam, hiányolhattalak. Ezúton jelentem: már nem fáj! Nem fáj, hogy szó nélkül mentél el, hogy befejezetlen maradt az utolsó beszélgetésünk. Nem fáj, hogy nem látod az unokáidat, nem vagy részese az örömeinknek, bánatainknak. Amikor eszembe jutsz, már nem szorul el a szívem, csak mosolygok! És most sem sírok ám, csak kicsit izzad a szemem, de ennyi belefér... Míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!!!
Na én se sírok ám, csak.... hogy is mondtad? Izzad a szemem?......
VálaszTörlésEzt egy gyerekkori kedves olvasmányomból kölcsönöztem.:-)
TörlésNéha kell, hogy izzadjon…
Örülök, hogy tudsz kommentelni, ne fogd vissza magad! Hogy is volt? „… követelem!!!...”