Rendszer és közösség

A közösség alapja a család, a család alapja a párkapcsolat, a párkapcsolat alapja a kapcsolat úgy általában.

A rendszer alapja az egyén, a rendszer az egyéneket használja önmaga fenntartására. A rendszernek nem érdeke a közösség, nem érdeke a család, de ha ezt nyíltan kimondaná, akkor az ellenállást váltana ki. Látszólag tehát támogatja a családot és a közösségeket. A látszat mögött viszont mindent megtesz, hogy tényleges kapcsolatok, párkapcsolatok, családok és közösségek ne alakulhassanak ki. Elveszi az időt, elveszi az energiát, és amit nyer, az egy elszigeteltségben és félelemben élő emberekből álló, irányítható massza. Aki közösségben él, az ellensége a rendszernek, ugyanis kívül áll azon, bár látszólag nem tud kilépni belőle. Mivel egy közösség védi a tagjait, áramoltatja a szeretet és az anyag energiáit, senki nem marad védőháló nélkül, akkor sem, ha épp átmenetileg nem tud segíteni önmagán.

A rendszer számára az egyén ellenséges, akit korlátozni kell, akiről mindent tudni kell, akinek meg kell mondani, mit csináljon, akit nem szabad engedni önállóan dönteni. Az emberek érdekeit minden esetben alárendeli a rendszer érdekeinek.

A közösség számára minden ember egyedisége érték, fontos minden adottság, minden tehetség. A közösség nem kontrollálja az egyént, nem is korlátozza. Érvényesül a mindenki egyért, egy mindenkiért elve. A közösségben egyaránt fontosak az egyéni és a közösségi érdekek, mert bármelyik tartós alárendelődése a közösség létét veszélyeztetné.

A rendszer szereti a tudatlanságot és az intrikát. Az egyének uszításával folyamatos negatív rezgést tart fenn, ami segíti az elszigeteltség illúzióját fenntartani, a másságot elszigetelésre használja.

A közösség támogatja a tudást, a gondolkodást. Az egyedi elképzeléseket bele tudja építeni a saját világába, a másságban a bővülést a színesedést és a többé válást látja.

A rendszer számára veszélyesek a női energiák, az egymást növelő és támogató víz-minőség, az egymás mellé rendelődést nem tekinti realitásnak. Kizárólag a patriarchális hierarchiában gondolkodik.

A közösség női energiák mentén szerveződik. Bár átmenetileg egy-egy feladatra felépül(het)nek alá-fölé rendelődő kapcsolatok, ezek nem állandósulnak és csak egy-egy területre/feladatra korlátozódnak. A közösségben bárki lehet vezető, a vezető pedig nem uralkodik, hanem szolgál. A vezető leváltható, ha alkalmatlan a feladatára.

A rendszerben a hatalom koncentrálódik, nem az adott feladatra való alkalmasság a legfőbb szervező erő. A megszerzett pozícióból az alkalmatlanok sem mozdíthatóak el, csak ha azt a rendszer egyéb érdekei szükségessé teszik. A hatalom mindenkivel szemben védi önmaga köreit. A rendszer gondolkodás-központú, az érzelmekkel nem tud mit kezdeni.

A közösségben elsődleges szerepe van az érzelmeknek. Fontos az emberek kapcsolódása egymáshoz, mindenféle kommunikáció és érzelem, ami a kapcsolatok révén jelentkezik. A közösség létét és életminőségét alapvetően meghatározza az egyes emberek lelkiállapota, ezért a tagjai igyekeznek a mindenkit minél magasabb rezgésszintre, boldogságba és elégedettségbe segíteni. Az emberek figyelnek egymásra.

Amikor megszületünk, már benne vagyunk elvileg egy rendszerben és elvileg egy közösségben is. Azonban ez csak látszólag van így, mert ahol a család élő, tényleges közösség, ott a gyerekek nem lesznek részei a rendszernek, bár látszólag ugyanazon a „játszótéren” vannak, mint a közösségi létet nélkülöző társaik. Őket mégis körülveszi egy láthatatlanná tévő köpeny, egy fénybuborék, így védettek a rendszer félelemkeltésével és elszigetelésével szemben.

Egyre többször érzem azt, hogy nem vagyok benne a „mátrixban”, mert már nem félek. Az életünket a szeretet szálaival szőjük, éljük az isteni gondviselést és nem hisszük el a rendszer hazugságait. A gyerekeim nem a tévéreklámokon nőnek fel, Bagdi Bella dalait éneklik már óvodásan, és a nagylányom, akit látszólag nem tudok kimenteni a rendszer karmaiból, önmagától, szellemi úton „kivezette” magából a rákényszerített védőoltást, mondván, neki erre nincs szüksége. Ez az igazi erő: a Sors úgy hozta, hogy már nem velem él, mégis szivacsként szívja magába ezt a szellemiséget, használja a vonzást, sokszor hatékonyabban nálam… Büszke vagyok rá.

Építse hát ki-ki tudása és lehetősége szerint maga körül a közösséget, váljunk igaz és szeretetteli Emberré, hogy felülemelkedjünk a rendszer-léten.

CsE