eFBí állj!

Nemrégiben csatlakoztam a túlméretezett közösségi oldalhoz, bár nem voltam teljesen meggyőződve róla, hogy tényleg ezt akarom. Mindenesetre hagytam, hogy magával sodorjon a láz: megtaláltam ezernyi régi ismerőst, iskolatársakat, elveszett barátokat, mindazokat, akikkel valaha közös úton jártunk, de a világ szele másfelé sodort. Mindez nagyon jó volt. Viszont van, ami miatt nagyon nem jó nekem ez az oldal.

Mivel bárki bármit megoszthat, ami a neten fellelhető, mindenki igyekszik az általa hasznosnak vélt dolgokat tudatni a többiekkel. Így iszonyatos mennyiségű információ zúdul az emberre. Ráadásul ebből rengeteg a negatív tartalmú. És itt nem a direkt lehúzó dolgokra gondolok, hanem a „hasznosakra”. Mert tényleg jó tudni, hogy a bankolás hogyan és mikortól drágul, azt sem árt tisztázni időben, milyen változások érintik a gyerekes-kisgyerekes családokat. DE! Amikor napi szinten kapom és olvasgatom az ilyen cikkeket, meg a hozzászólásokat, akkor egy idő után azt veszem észre magamon, hogy idegesebb vagyok a szokottnál és bizony eluralkodik rajtam a tehetetlenség és a düh érzése. Mert mit látok? Hogy a bankok lehúznak. Hogy az állami vezetők igyekeznek minden értéket lerombolni. Hogy a világ tele van szörnyűséggel. És ilyenkor hiába van ott az ezernyi szép avagy giccses kép a lélekemelő új vagy elcsépelt szöveggel. Nem hatástalanítják a negatívumokat.

Most pedig megpróbálom a lehetetlent, mert ARANYKOR VAN és semmi nem lehetetlen!

Az iskolarendszerről már elég régóta az a véleményem, hogy lehetne sokkal jobb is. Jó ideje csúszik lefelé a színvonal, most pedig még löktek is rajta egyet. A tanároknak is rossz, a szülőknek is rossz, a gyerekekről már nem is beszélve. Az állam látszatmegoldások tömkelegét nyomja rá az érintettekre. Korlátoz mindent és mindenkit, látszólag a gyerekek érdekében, de mindenki tisztában van azzal, hogy éppen ez az utolsó szempont az egészben. Hogyan lehet ebből pozitívan kijönni? Vagy a dráguló bank, mert a már agyonadóztatott pénzünkhöz való hozzájutásért is fizetni kell. Mégis miért jó ez nekünk? Megmondom.

Ez az ébresztő, a nyakunkba kapott friss hideg víz. Aki álmodni akar, aki a fejére húzza a takarót, mondván: „anyuuuuu még öt percet hadd aludjak!”, az is kénytelen kinyitni a szemét és LÁTNI. Ez az első lépés. A második, hogy amit látunk nem tetszik. Sok embernek nem tetszik. Sok ember ébred, egyre többen vagyunk. Ez lehetne rossz is, mert a sok elégedetlen ember az csőcselék, ami manipulálható. Csakhogy ez a sok ébredő ember már nem vért akar látni, már nem a bosszúra hajlik. Megoldást akar. A megoldás pedig a fény és a szeretet felé található. Mindig mindenki dönthet. Lehet élni bankszámla nélkül. Lehet kiskapukat találni az iskolában, mert ott is EMBEREK dolgoznak, akiket egyre inkább a szeretet vezérel. A folyamat működik: emberi sorsok dőlnek dugába, aki nem a dolgát teszi, annak már nem fúj kedvező szél.

Egy ilyen sarokba szorult helyzetből tud elindulni az áttörés, mert amikor már nincs vesztenivaló, akkor az emberek végre lépni fognak. Akkor pedig összedől az uzsora-bankrendszer, megszűnik az infláció és az emberek kihasználása. Az fog tanítani, aki szereti a gyerekeket, az fog kereskedni, aki arra született és az lesz jogász, akinek vérében van az igazság szeretete. A rendőr tisztességes lesz, mert nem lehet más, a cipész rendes munkát fog végezni, a gazdák pedig Földanyát tisztelve művelik a földjüket. Ehhez fúj most a szél. Minden „rossz” ezt a folyamatot segíti. A simlisek bukása, az élősködők pusztulása van folyamatban. Azzal tudunk segíteni, ha ébredünk és döntünk. Ezentúl azt tesszük, ami a mi utunk: ez pedig a szeretet. Szeress! Tedd azt, amire születtél! Fogd meg a kezét azoknak, akik melletted állnak! Ne csak a templomban, tedd a valóságban, a hétköznapokban! Itt és most.

Látod? Máris jobb lett a világ!

CsE