Van választásunk

Bevallom csalódott voltam ma reggel. Tegnap még élt bennem a remény, hogy előrébb tartunk, de ma már tudom, hogy nem. Még nem volt elég a fájdalomból, a hazugságból, a csalásból. Ugyanezt mondanám akkor is, ha a „másik” oldal ünnepelne most. Ugyanis még mindig a hintán ülünk, apró kicsi gyerekként és elhisszük, hogy az állam nevű apuci a mi érdekünkben adja a pofonokat és ver a nadrágszíjjal.

Akik ébrednek, azok már tudják, hogy nem az államtól, hanem magunktól kell várni a megoldásokat. Csak az ilyen reggeleken, mint a mai, könnyű visszaesni az önsajnálatba és a tehetetlenség-érzésbe.

Pedig van választásunk!

Minden reggel eldönthetem, hogy milyen színű szemüveget veszek fel. Ugyanazt a képet ezernyi szűrőn át láthatom: szidhatom az esőt, de örülhetek is neki; szidhatom a szárazságot, de akár élvezhetem is; szidhatom a rendszert, de hátat is fordíthatok neki.

Azzal, amit a politikusok a haza ellen tesznek nekik kell elszámolni. Ha a mostanság oly megszokott hazakiárusítást én ellenérzéssel nézem, akkor bizony erőt adok neki és minél kiszolgáltatottabbnak érzem magam, annál jobban támogatom a negatív spirált.

Ha viszont sikerül visszatalálnom a középpontomba (ez nekem ma több órás program volt), akkor mit látok?

Maradtak a csalók, a hazugok a hazaárulók a parlamentben, garantált többségben. Ez alól sajnos az ellenzék sem kivétel. Azt hiszik, hogy mindazt a sok gaztettet, amiből ők busásan élnek, mind megtehetik. És ez így is van LÁTSZÓLAG. Csakhogy ők nem számolnak egy aprócska kis tétellel: ott van ugyanis a Sors nevű intézmény, amit sajnos nem lehet csinos hazugságokkal, törvénymódosításokkal és kamu statisztikákkal átverni. Mindannyian el fognak számolni, akkor is, ha most úgy látják és mi kisemberek úgy érezzük, hogy elszámoltathatatlanok.  Ez illúzió. A polaritás szemfényvesztése éppen úgy, mint a jobb és baloldal vagy a banki, tőzsdei manipulációk. Mindenkire visszahat minden amit tesz. Ez alól a törvény alól nincs kivétel, nem lesz ügyvéd, aki kidumálja őket a megérdemelt következmény alól. Vajon milyen íze van a csalással, átveréssel, hazugsággal elért (kicsikart) győzelemnek? Akinek a nevét milliók átkozzák, az vajon mennyire képes boldog és elégedett lenni, akkor is, ha látszólag bármit megtehet? Szeretetet és megbecsülést nem lehet ilyen módon szerezni, ez bizonyos.

Ugyanígy vonatkozik ez miránk is, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Mert kisemberként is ott a felelősség: mit teszek én magamért, a családomért? Mit teszek más emberekért? A környezetemért?

Megteszem, amit tehetek, vagy csak szentségelek, hogy milyenek az emberek?

Hahó emberek, megint itt a tükör: ha nem tetszik, amit látunk a világban, akkor tegyünk valamit a saját életünkben . Mert akkor fog megváltozni a világ.

CsE