Egy ideje játszom egy csudálatos kis játékot, ennek neve:
minden vágyam teljesül. Főleg reggelente, de sokszor napközben is, amikor
eszembe jut, amit éppen megcsinálnék (pl egy illatos szappanos mosakodás, egy
tea két cukorral vagy egy tejeskávé, bármi), először kinyilatkoztatom, hogy
erre vágyom, aztán megcsinálom és határozottan megállapítom, hogy minden vágyam
teljesül!
Amilyen semmiségnek tűnik, annyira nagyszerű dolgokat
indít el ez a játékocska. Mivel áthuzalozza az ember gondolkodási sémáit,
elkezdenek más vágyak is valóra válni, méghozzá megdöbbentő módon.
Történt egyszer, mikor még éppen csak elkezdtem
gyakorolgatni, hogy Laci, az egyik szomszéd megjelent a kisteherautójával és
egy fűkaszával, hogy a másik szomszédunk lovainak vinne füvet, lehet-e? Mondtam,
hogy persze, bármennyit! Lekaszálta hát a legkönnyebben elérhető helyeket és
elment. Én pedig döbbenten álltam, mert éppen előtte küzdöttem, hogy az
autófordulónkban a túlméretes füvet valahogy levágjam, de a kis fűnyíróval már
nem ment és a pavilon körül is zavart, hogy nem lehet normálisan elmenni, mert
már túl nagy a fű, a férjem pedig nem ért rá fűkaszálni. Laci pedig pont ezeket
a részeket kaszálta le, mintegy „véletlenül”.
Álltam ott a késő délutánban és határozottan, döbbenten
és hangosan felkiáltottam: MINDEN VÁGYAM TELJESÜL!
Egy ismerősöm éppen pótnagyit keres és amikor megláttam
az általa írt apróhirdetést, akkor tudatosult igazán, hogy ez is egy olyan
vágyam volt, ami menet közben megvalósult, hiszen évekig én is egymagam
küzdöttem, de január óta megvan a segítségem Évimami személyében. Hálát is adok
ezért szinte minden nap, mégis amikor tudatosult az, hogy ez is egy valóra vált
vágyam, megezerszereződött bennem a teremtő érzés boldogsága.
Az, hogy most kint ülök a jurtában és teljes lelki
nyugalommal adhatom át magam az írásnak, ezt is az ő jelenlétének köszönhetem.
És ez is egy megvalósult álom: a jurta, a nyugalom, hogy amíg én ezt a munkámat
csinálom, a családomat is van, aki szeretettel ellátja.
Ma reggel újabb szintjére léptem a teremtősdinek. A
fügebokrunk végre elkezdett teremni és ma reggelre nem csak 1-2, hanem 7 szép
gyümölcsöt is megérlelt egyszerre. Nagyon boldogan vittem be a házba és reggelire
ettem is belőle. Utána felmentem a kunyhóhoz, hogy a reggeli
tornagyakorlataimat a felkelő nap fényénél elvégezzem és menet közben jött a
felismerés: Hiszen egy réges-régi vágyam teljesült! Valamikor ezer évvel
ezelőtt még az első férjemmel Olaszországban nyaraltunk és egy napra
átruccantunk Triesztbe. Maga a város első látásra szerelem volt nekem. Ahogy
másztunk fel a hegyoldalon a keskeny lépcsősorokon, eszegettük a mézédes fügét
a kerítéseken kihajló ágakról. Akkor arra gondoltam, hogy milyen csodálatos
lenne, ha ez valahogy elérhető lenne, hogy a bokorról egyem máskor is a fügét!
És eljött, itt van, megélem, amit megteremtettem, még csak el sem kell utaznom
emiatt!
Minden vágy, amit útjára bocsátottam, elindult a
megvalósulás felé. Némelyiknek sok időbe telik, míg elérkezik hozzám, mások egy
pillanat alatt beíródnak a valóságomba, amikor például az, akit fel akarok
hívni, éppen elém toppan.
Amióta figyelek rájuk és tudatosítom magamban mindet -
most már azokat is amik a régmúlt homályából bukkannak elő - határozottan jobb
lett az életem minősége. Sokkal lelkesebb, boldogabb és vidámabb vagyok. Érzem,
hogy a Mindenség támogat és a szeretet körülölel.
Próbáljátok ki ti is, legyen szebb, mosolygósabb és
szeretettelibb a világotok!
Csodina
Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése