Amikor elromlani látszanak a dolgok

Vannak napok, amikor elromlani látszanak a dolgok. Ilyenkor kell azt a leginkább tudni, hogy ez az egész csak illúzió. Persze abban a pillanatban ez nagyon nehéz, mert látom, ahogy a másik tombol, és leveri rajtam a saját hülyeségét.

Amikor reggel úgy ébredek: jaj de jó, szeretem magam… És egy óra múlva a veszekedésben azt kapom, hogy persze, mert nem szereted magad és ezt velem akarod pótoltatni… Nos kellett jönnöm: ebben a szituációban a hiba épp nem az én készülékemben van. Mert ha azt érzem, hogy szeretem magam, és ez tudatosul is, akkor annak van némi valóság alapja. Az pedig, hogy kérek egy kis szeretgetést, nem azt jelzi, hogy nem szeretem magam. Persze az is lehetne, de most, ebben az érzéskörnyezetben garantáltan nem az. Ha a másik imígyen értelmezi, az az ő problémája. Na meg az enyém, hisz velem ordít…

Mit lehet ilyenkor tenni?

Vissza lehet ordítani. Nem jött be. A vége egy hosszú balhé, aminek nincs sok értelme.

Lehet hallgatni, és nyelni a könnyeket. Pillanatnyi megúszásra jó, de néhány alkalom után nagyon-nagyon visszaüt. Ugyanis visszaugrálnak a lenyelt békák, ráadásul a banki alapkamat kétszeresével hatványozva. Minimum. Tudom, mert kipróbáltam.

Az előző két megoldás ideális kombinációja az, amikor az ember a megfelelő pillanatban hallgat, a megfelelő pillanatban pedig megvédi magát, akár egy jól célzott lövéssel. De valószínűbb, hogy a védelem nem a visszatámadás, hanem a LÉLEKjelenlét. Mert ha megőrzöm a belső egyensúlyomat, békémet, önelfogadásomat, akkor nem tud semmilyen igaztalan vád kibillenteni.

Nőből vagyok, vannak borulékonyabb pillanataim. Ilyenkor nagy segítség, ha az ember lánya mellett olyan férfi áll, aki ezt meg tudja érteni és segíteni tud. De a férfiak jelentős része ezt még nem tudja. Ilyenkor, ha tudom, hogy a mellettem élő férfiember nem olyan, akkor legegyszerűbb nőtől kérni segítséget. Akár külsőtől, mondjuk egy barátnő képében, akár a belső Nőtől, aki lehet Mária, Földanya, vagy az istennői minőség bármilyen megnyilatkozása.

Amikor pedig sikerül a lelkem gubancait kifésülni egy ilyen eset után, akkor el lehet kezdeni azon gondolkodni, hogy vajon mit kellene azért tenni, hogy a szeretett férfit felemeljem, hogy nagyobb rálátása lehessen az én gyönyörűséges női mivoltomra, annak hullámzással való teljességére. És vajon mi az a nagyon szerethető férfiság benne, amit viszont én nem látok még? Mert nincs gonosz ember, csak túl kevés szeretet.

A világ csak úgy tud szebbé válni, ha szeretetet rakunk bele. Ehhez pedig az isteni bölcsesség mindenkinek adott egy bankszámlát. Ezen a bankszámlán kedves szavak vannak, simogatás, együtt érző pillantások. És minden egyes elköltött tétel helyére ezer másikat utal át a Mindenség. Így a bankszámla soha ki nem fogy, és annak, aki bőséggel osztogat róla, igen magas hozam a jutalma.

Tényleg így működik, érdemes kipróbálni!

Most pedig megyek, és gondolatban megsimogatom a Kedves gondterhelt homlokát, hogy érezze: a reggeli csúnyának látszó hullámok elültek, az iszap, ami felkavarodott nem más, mint egy soron következő tanulság a szeretés művészetének megtanulása felé vezető ösvényen.

CsE