Hogyan építs magadnak jobb világot?

Ha elindulsz a tudatosság ösvényén, általában elég hamar megkapod a külvilágtól a magadét. Leginkább azt, hogy : „nem vagy normális, hát nem látod, mi a realitás? Hol élsz? Álomvilágban?”

Ráadásul teljesen igazuk van, mert tényleg álomvilágban élsz. Te is és ők is, mindenki. A világ igaziból egy nagy-nagy illúzió, de ez nem baj. Mindenki a sajátját álmodja, és van beleszólásunk, hogy tündéres legyen-e vagy esetleg rémálom. Ezt főleg a rémálmodók nem hiszik el, de ezzel ne törődj. Az nem a te feladatod, hogy a megrögzött negatív embereket meggyőzd. Eleinte az a legjobb taktika, hogy kikerülöd őket tudatosan, már amennyire előre tudod, hogy olyan a másik. Vagyis nem olyan. Ha sok negatív ember van körülötted, akkor azért gyanakodj, mert lehet, hogy észrevétlenül még mindig lelkesen panaszkodsz, vagy sokszor érzed magad ártatlan áldozatnak.

Sajnos a háta közepét senki nem látja, ezért használjuk tükörként a külvilágot. Ugye milyen rettenetes tud lenni néha? Azért megosztok egy titkot, de el ne áruljátok senkinek! Én sem látom a hátam közepét, vannak szép kis hárításaim, és az életem nem minden pillanatban tündérmese. De erősen rajta vagyok az ügyön, és az biztosan elmondható, hogy jó irányba megyek. Na jó, kicsit kacsázva, mint a részeg, de az irány eredője nagyjából hazafelé tart...

Amit túlélési stratégiaként kialakítottam a „nem olyanokkal szemben, mint mi”, az a : „csússzunk ki a keze közül”

Nagyon egyszerű megcsinálni, csak a gyors és rafinált témaváltásban kell némi jártasságot szerezni. Ha hagytad belehúzni magad a fent említett rád irányuló negatívum-áradatba, akkor tereld el magadról a szót, mondjuk a kapu elé pottyantó szomszéd kutyára, vagy a bunkó kollégára, bármire, ami nem te vagy. Azt könnyebb elengedni a füled mellett, mintha rólad lenne szó. A következő lépés pedig, hogy elköszönsz, amilyen gyorsan csak tudsz.

A panaszáradat nagyon lehúzza az embert, főleg azért mert eleinte nem is feltétlenül tűnik fel. Még közel van a saját szintünkhöz, és ilyenkor az győz, aki több energiát visz bele a beszélgetésbe.

Persze nem kell ellenségként tekinteni senkire, mert nemrég még mi is pontosan ezt csináltuk. Egy idő (szintemelkedés) után pedig már nem kell annyira véres fegyvereket bevetni az önvédelem érdekében, mert először is kevesebb ilyen embert fogunk vonzani, és megnövekszik az „olyanok” száma. Akkor pedig a mélyebb beszélgetések automatikusan magasabb szinten lesznek. Másodsorban a megrögzött „nem olyanok” már nem tudják úgy lehúzni magukhoz a rezgésünket, mert a logikus érveik lecsúsznak rólunk, mintha csak egy fénybuborék védene bennünket. Persze akkor sem érdemes többórányi jajderettenetesavilág-monológot meghallhatni. Főleg az olyan mérnökagyú típusnak, mint én vagyok. Engem a tiszta logikával a mai napig be lehet húzni a csőbe, csak most már hamar észreveszem, hogy szorít, és akkor menekülőre fogom.

Keresd a lélekemelő embereket, helyzeteket, tennivalókat. Ez a legfontosabb benzintöltés az autódba. Ne hagyd senkinek, hogy a tankodat megcsapolja, inkább lépj a gázra. Ha kifogy a benzin, akkor pedig irány a benzinkút, és figyelj, hogy ne más tartályából szívogass...A többiek magasabb rezgését arra használd, hogy emelkedve a forráshoz csatlakozz. Ne a mestereket kövesd, hanem azt, amit ők követnek!

CsE