Múljék el tőlem ez a pohár

Amikor belekerülünk egy problémás helyzetbe, akkor azonnal megpróbálunk kiutat találni. Jobbik esetben nem sikerül, rosszabbik esetben igen. Ez nem tévedés, direkt nem fordítva írtam. Hogy miért? Mert azt tapasztalom, hogy ilyenkor sokszor valami olyan megoldáshoz ragaszkodunk, ami nem az igazi, mivel a legtöbbször arról van szó, hogy valaki másnak kellene vagy nem kellene valamit csinálni. Azt pedig befolyásolni nem tudjuk, csak a magunk cselekedeteit. Azután pedig kötjük az ebet a karóhoz, a kutya pedig csak ugat veszettül, mi pedig nem értjük, miért is nem működik ez az egész.

Első történet:

A már felnőtt gyerek külön akar költözni, elvileg megoldható lenne, mert van több lakás is a család tulajdonában, de a külön élő apának mindenféle feltétele, kifogása van. Mit lehet tenni? Hát meg kell győzni, hogy mit is kellene tennie. Na de ő hajthatatlan, nem is gondolja végig az észérveket.

Második történet:

A gyereknek komoly tanulási problémái vannak, az anyuka egyedül küzd vele, az iskola némileg partner, de igazi átütő megoldás nincs. Hamarosan indul a nyolcadik osztály, ahol már mindenki a felvételire hajt, a lemaradt gyerek már igazából nem is küzd. A házi feladatok jelentős részét (ami a képességzavarokkal érintett tantárgyakat illeti) már jó ideje az anya csinálja (a tanár tudtával), és már előre stresszel: Úristen, mi lesz itt a nyolcadik osztályban????

Mindkét ember talált megoldást, és meg vannak róla győződve, hogy ez az egyetlen út. Hányszor vagyunk mi is ilyen helyzetben? Ilyenkor kívülről nehéz megmutatni egy-egy másféle megoldást, mert meg vagyunk róla győződve, hogy megtaláltuk az egyetlen utat, és csak arra a kérdésre keressük a választ, hogy is lehet mondjuk a másik érintett felet meggyőzni, vagy szép lassan belecsúszunk egy negatív spirálba, ami aztán lehúz a mártír szerepkörig. Ráadásul abszolút nem látjuk, hogy mit csinálunk.

Engem ilyesmi helyzetekben főleg a párom próbál kizökkenteni, de általában jól elküldöm melegebb éghajlatra. Barátnőimnél való kísérleteim eredménye az, hogy elengedik a fülük mellett a javaslatomat, és mondják tovább ugyanazt. Ilyenkor a harmadik próbálkozás után feladom. Esetleg azt mondják: igazad van, de...és kezdik a kört elölről.

A megoldást én abban látom, hogy épp az ilyen helyzetekben kellene valahogy tudatosítani magunkban azt, amit én mondjuk már régóta hirdetek: Ne korlátozzuk már le a mi kis kurta agyunkkal a lehetőségeket, mert Isten palettája annyival szélesebb! Sok olyan megoldással szolgálhat, amiről mi még csak nem is tudhatunk. Csakhogy ehhez fel kell adnunk a saját elgondolásunkat, és nem nekimenni újra és újra a falnak.

Erre az előre még csak el sem gondolható megoldásra álljon itt az én történetem, ami néhány éve esett meg:

A volt férjemmel pereskedtem a gyerekekért, mert a válásunk utáni rendszer (egy hét velem, egy hét az apjuknál) tarthatatlanná vált az én körülményeimnek a változása miatt. Az idő nem nekem dolgozott, és úgy tűnt, eljött a pillanat, le fogják zárni az ügyet, a gyerekek pedig véglegesen az apjuknál maradnak. Teljesen el voltam keseredve, úgy éreztem, nincs megoldás, itt a vége. Közben valamiért új bírónőt kaptunk, és amikor megjelentünk a tárgyaláson, ő azonnal ki is rohant. Pár perc múlva visszajött, és közölte: nem folytathatja le a tárgyalást, mert ők a volt férjemmel ismerik egymást. Az ex-em csak nézett csodálkozva, hogy ő nem...aztán kiderült: kb két évvel korábban egy erdélyi zarándoklatra egy buszon mentek, ahol mindenki összetegeződött. Ez már elég volt ahhoz, hogy a bírónő elfogultságot jelentsen be...

Elmondhatatlan, hogy mit éreztem akkor. Van Isten, és igen, tényleg jöhetnek olyan megoldások, amiknek a létezéséről nem is tudhatunk, és vannak csodák.

Ez a csoda csak erre a tárgyalásra szólt, mert a per kimenetelét nem tudtam megfordítani. Az így kapott idő viszont segített, hogy az így előálló helyzetet fel tudjam dolgozni, és amikor lezárták az ügyet, már kisebb fájdalommal tudtam tudomásul venni az ítéletet.

Ha azt akarom, hogy elmúljék tőlem a pohár, akkor fel kell adni a saját változatomat, és fel kell adni a megoldást magasabb fórumra. Ott pedig haladéktalanul intézkednek, és a megfelelő időben megkapom a megoldást.

CsE