Na de mit teszek ÉN?

Ma már ott tart a világ, hogy mindenki látja, hogy mit kellene tennie ...  másoknak.
Épp csak az a baj, hogy mindenki más farkával akarja verni a csalánt: tegye meg X és Y ezt-azt, ami ugye sokszor nehéz, de ezzel majd megmenti ezt a süllyedő világot. Csakhogy azon túl, hogy mindenki okos a másik tennivalóját illetően, és mindenki szapulja a másikat, amiért nem teszi meg a dolgát, fel kellene tenni a fenti kérdést: Na de mit teszek én?
Mert ilyenkor mindig én vagyok az, aki látja a tennivalót, de sajnos nem vagyok abban a helyzetben. ...mert csak a vezetők, a politikusok, a döntéshozók...
És mi ez, ha nem kifelé hárítása a felelősségnek?
Vegyük már észre végre a SAJÁT tennivalóinkat, ne csak a másét.
Aki annyira ragozza a szentkorona-eszmét, az ténylegesen megéli-e mindennapjaiban mondjuk azt, hogy a telke, a háza nem az övé, ő csak bérli a Szent Koronától? Mert itt azonnal eldől. Ha az a föld az enyém, akkor nem. Ha belül TÉNYLEG élem, hogy nem az enyém, akkor ott tartok, ahol másokat szeretnék látni. Könnyű azt mondani, hogy ha Z lemond a megszerzett látszólagos előnyeiről, akkor azzal az ország javát szolgálja. De meg tudom-e én ezt tenni? Nem olyan nagyban, mint neki kellene, á szó sincs ilyen nagy áldozatról.
Megteszem-e, hogy nem akarok győzedelmeskedni egy vitában mondjuk a férjemmel-feleségemmel? Meg tudom-e tenni, hogy a beosztottamnak olyan áron adok bármiféle segítséget, amiből a cégnek vagy nekem semmiféle hasznom (még adókedvezmény sem) származik, sőt esetleg áldozattal jár?
Ha ideges vagyok, megállom-e, hogy a gyengébben kitöltsem a dühömet? Amikor tényleg nincs semmim, tudok-e adni a másik embernek? Van-e bennem alázat, hogy elfogadjam a másik eltérő nézőpontját, és még ott legbelül se tekintsem őt sajnálatra méltó idiótának? Mert ha nem mondok ilyet, de belül mégis ezt gondolom, akkor álszent vagyok, nem? Ezt is észre kellene venni magunkban!
Annyi feladat van még, ha a saját házunk előtt szeretnénk söpörni... És csak ennyit kellene tenni, mert ha én ezt megteszem, aztán megteszi a szomszéd, meg a fiam, a lányom, akkor egyszercsak ragyogó tisztaságra ébredünk. Ehhez pedig nem a politikusoknak kell megváltozniuk, nem kell  az ellenséggel megküzdenünk, hanem egyszerűen körülnézni, itt és most: Mit tehetek én?
Hogyha pedig idegesít, ha a másik nem teszi meg, ami szerintem a dolga lenne, akkor a hiba az én készülékemben van, éppen én nem teszem a dolgomat. Aki pedig teszi a dolgát, annak nem marad fölösleges ideje mások méregetésére, mert épp teszi, ami neki rendeltetett, ez pedig bizonyosan nem a másik tetteinek a méricskélése, megítélése. Ezzel pedig körbeértünk, tehát: Mit teszek ÉN?

CsE