Tabuk nélkül

Az elmúlt két évezredet jelentősen meghatározta néhány alapvető dogma, amikhez senki nem mert hozzányúlni, amit senki nem mert megkérdőjelezni. Mindig is éreztem jó pár dolog kapcsán az ellentmondást, de igazán mostanra érlelődött meg bennem: igenis hozzá kell nyúlni a tabukhoz, mert enélkül nincs továbblépés, nincs meg a minőségi ugrás lehetősége.

Sokakban fog valószínűleg ellenállást kiváltani, amit leírok, és számon akarják kérni a tényeket. Nem fogok tényeket mondani, azok ugyanis eddig sem léteztek, a tabu mögött sem. El fogom viszont mondani az érzéseimet, a következtetéseket, amiket évek óta igaznak érzek. Ha valakinek nem tetszik, nem kell elfogadnia, ez az én történetem, meg mindazoké, akik hasonló rezgéseket éreznek. A mi valóságunk.

Azt hiszem nem kérdés, hogy az elmúlt századokban a nőiség, mint minőség teljesen ki lett fosztva, meg lett kopasztva, és kivetve a fontos és értékes dolgok sorából. Pedig enélkül bizony kegyetlen a világ, mint azt megtapasztalhattuk, és végső soron nem lehet nélküle élni. Ezt egyre többen ismerik fel, a nők igyekeznek a sérüléseiket – amiket évszázadok óta hordozunk és adunk tovább generációról generációra – valami módon begyógyítani. Ezek a törekvések viszont egy határnál megtorpannak, és az ember úgy érzi: mindent megtettem, mindent kipróbáltam, valamivel jobb is az életem, de mégis hiányzik valami. Mégsem tökéletes az eredmény. Vajon mi lehet ennek az oka?

Alapvető értékeket kell az emberiségnek újragondolni, újraértékelni és helyre tenni. És ez ott kezdődik valahol kétezer évvel ezelőtt.

Mi történt akkor? Mi az amit tudunk, mi az amit hiszünk-elhiszünk? Mi az, amit belevéstek az évszázadok az agyunkba, és ott tudatalatti programként fut-fut, és végeredményként ilyen tragikus sorsot hozott mostanra az emberiségnek? Alaptételként legegyszerűbb a Bibliához nyúlni, levenni a polcról és válaszokat keresni. Igen ám, de napfényre derült már sok-sok manipuláció, így egyértelművé vált, hogy bár vannak benne nagyon fontos tanítások, összességében nem hiteles forrás. Nagyon nem hiteles. Mégis embermilliók ragaszkodnak, kapaszkodnak tíz körömmel, és védenek egy olyan igazságot, amiben hisznek. Ezt tanulták csecsemőkoruk óta, nyilván számukra ez a valóság.

Egyszer az egyes villamoson utazva ért egy megvilágosító pillanat, amikor átéltem, hogy a születési helyünk, családunk mennyire meghatározza a világot körülöttünk, és hogy az emberek teljesen ellentétes dolgokat élnek meg valóságként, pusztán emiatt. Nehéz ezt így papíron átadni, hihetetlen megfényesítő tapasztalás volt. Ez segít most nekem átértékelni mindazokat a tabukat, amik itt a Kárpát-medencében is erősen gyökeret vertek. Mert igenis meg kell kérdőjelezni az axiómákat, és akkor kinyílik egy másik dimenzió.

Igenis el akarok vonatkoztatni ezektől a tanításoktól, azért, hogy a lényegüket, amik valahol elvesztek az idők folyamán, újra megtalálhassuk, és sokkal magasabb szintű megértésre jussunk általuk.

Abból indulok ki, hogy Jézus élt, tanított és fontos tudást hozott a világba. Abból is kiindulok, hogy a Biblia alapján nem tudható ki is volt ő valójában. Ezt a kérdést nem is akarom teljes mélységében boncolgatni, tegyék meg a történészek. Az ő minőségére viszont mindenképp kitérek, mert szerintem kulcsfontosságú. Ezzel pedig elérkezünk a női tabuhoz, Máriához, akit én egy jó ideje (talán ebben az életemben mindig is) másnak látok, mint a legtöbb ember.

Amit kétezer éve sulykolnak belénk, az az ő mássága: ő nem a hétköznapi módon foganta gyermekét. Az ő gyermeke Isten egyszülött fia. Ő az, aki feláldoztatott az emberekért. Nos ez három olyan tétel, amit én nem tudok elfogadni, mert olyan zsigeri ellenállást szül bennem, amit nem szeretnék magamban hordozni. Úgy látom, hogy mindez egyetlen célt szolgál: Máriát és Jézust eltávolítani az emberektől oly módon, hogy egy átlag halandónak esélye se legyen az ő magasságukba emelkedni.

Ha egy tanár kiáll a katedrára, és levezet egy nagyon bonyolult példát tudományos számológéppel a kezében, majd a diákok kezébe papírt és tollat ad, mondván: akkor most ti ezekkel az eszközökkel csináljátok utánam, akkor egy ugyanilyen követhetetlen mintát állít a tanulók elé.

Amennyiben ezt a szőnyeget kihúzom a történet alól, akkor a csupasz padlón állva egészen más dimenziója nyílik meg Mária és Jézus élete értelmének. Lássuk.

Mi van akkor, ha Mária nem holmi szellemi lény, hanem valós földi férfi által fogant? Mit ront ez az összképen? Elvileg nem kellene, hogy ez zavaró legyen, de mivel az egyházatyák bűnné tették a szexualitást, ezért ezt az aktust nem vehetik bele a történetükbe. Pedig nagyon fontos volna, hogy a szeretkezést az emberiség a maga helyén tudja kezelni és megélni. Az emberek második csakrája épp olyan fontos mint az össze többi. Mindannak a teremtő erőnek a megéléséhez szükséges a megfelelő működése, amit az ember Istentől kapott. Mert életet teremteni nem tudunk, ez isteni feladat, viszont testet adni egy leszületni vágyónak ez a mi dolgunk. Nem mindegy, hogy ezt a nagyon fontos, és beavató jellegű történést örömmel vagy bűntudattal éljük meg. A „szűzanya” fogalom bevezetése és elterjesztése pontosan ezt az érzékeny területet célozza és öli meg: Ha nem volt elég Éva bűnösnek való kikiáltása, akkor rátesznek egy lapáttal. Biztos ami biztos. Ezzel elérhető, hogy az emberek jelentős része elzáródjon a saját isteni teremtő minőségétől. Ezen kívül az is fontos, hogy a nők előtt egy teljesen ismételhetetlen példa álljon, így az a hatalmas erő, ami bennük van, féken tartható, kontrollálható. Ha Máriát is egy szexuálisan aktív, normális, vagy inkább természetes nőnek tekintjük, akkor az ő élete olyan példává válik, amit bárki követhet. Ezzel magát a szülést is a helyére tehetjük, hisz az ő kisfia pont ugyanúgy jött világra mint bármelyikünk: vérrel kísérve, magzatmázasan, pucér fenékkel. Szerető emberek közé, egy átlagos családba, ahol van apa és anya. Mint a legtöbb gyerek itt a földön. Ebből az átlagos létezésből emelkedett fel, mint tanító. Igen ám, de kiktől tanult ő? Mindent az isteni hazából hozott, és emlékezett? Lehetséges. Az is lehet, hogy tanult még itt a földön. Miért ne? Csak azért, mert a Biblia nem említi? Sok dolgot nem említ, ami teljesen nyilvánvaló: Jézus is evett, aludt, és minden nap felkereste a mellékhelyiséget...mint minden más ember. Számomra ő ember volt. Ebből a dimenzióból nézve megint csak oda jutunk, mint Máriánál: ha nem emelem fel elérhetetlen magasságokba azzal, hogy „Isten egyszülöttjének” tekintem, akkor amit tett, az követhetővé és elérhetővé válik. Itt pedig nem a kereszthalálra gondolok, amit előszeretettel tolnak az arcunkba úton útfélen, hanem arra a tanítóra, aki élte a megbocsátást.

Végül pedig a harmadik nagy-nagy kérdőjel: hogyan váltotta meg ő az embereket? Mit tett, ami miatt aki hisz benne, az akármilyen bűnös is, ingyenjegyet nyer, míg mindenki más elkárhozik?

Szerintem itt is egy hatalmas félreértés, illetve félremagyarázás van. Hiszen ő egy utat mutatott, ami Istenhez közelebb visz: szeretet és megbocsátás. Erre volt péda az is, amit a kereszten tett. Mert könnyű annak megbocsátani, aki a kislábujjunkra taposott. Megláthattuk, hogyan kell a minket megölőnek megbocsátani. És ha ezt egy ember tette, aki földi férfitól és föld asszonytól fogant, akkor ez a példa követhető. Ha azt mondom: ő volt Isten egyszülött fia, akkor bele kell kapaszkodnom a lábába, hisz annál följebb soha nem érhetek... Ma már nem engedhetjük meg magunknak ezt az utóbbi megközelítést. Igenis fel kell emelkedjünk ezeknek az embereknek a magasságába, ez az a minőségi ugrás, ami előttünk áll. Nem kis feladat, de ebből a szemszögből nézve már megtehető: Isten gyermeke vagyok, éppúgy mint bárki más a Földön. Isten gyermekei voltak Jézus is, Mária is. Pont úgy mint bárki más a Földön. Nagy tanítást hozott az ő életük, követhető mintát a szeretetről, megbocsátásról, odaadásról, hitről, Istennel való kapcsolódásról.

Ma már nincs szükség arra, hogy az isteni minőséget magunkon kívülre vetítve éljük meg. A tapasztalataink megérleltek, hogy önmagunkban is meg tudjuk élni. Önmagunkban és minden más emberben. Mert minden és mindenki egy, egy Isten lénye éltet mindannyiunkat. Teljesen mindegy a Föld mely pontján születtünk, kik a szüleink, milyen dogmarendszer határozza meg a gondolkodásmódunkat. Te és én egyek vagyunk.

CsE