Egyszer régen, nagyon régen, zúgó város közepében… valakik
bántottak. Persze nem fizikailag, hanem lelkileg. Én pedig nem tettem semmit.
Továbbálltam, mert „jókislányként” az ember eltűri a bántást. Vagy legalábbis
nem üt vissza. Aztán eltelt néhány év, sok minden változott. Azok közül,
akiknek a bántásáért akkor nem fizettem meg, bár jól esett volna, az egyik most
végleg el fog tűnni az életemből. Olyan lesz hamarosan, mintha meghalt volna.
Én pedig roppant furcsán érzem magam. Már gondolkodom ezen pár napja, és végül
sikerült megfogalmaznom: azok az ütések, amiket akkor nem adtam vissza, az
önvédelmem ütései bennem ragadtak. Szinte várom (sőt elvárom), hogy az illető, mielőtt
eltávozik az életem színpadáról, megint üssön. Üssön, hogy én visszaüthessek…,
hogy az a régi bal egyenes végre kijöjjön belőlem… És ha ez megtörténne, akkor
nem a mostaniért kapná, hanem azért a régiért. Pedig mennyit dolgoztam magamban
a megbocsátáson. Titokban még segítettem is őt, mert akinek segítünk, azt nem
gyűlöljük… igen. Az érzések sokkal fakóbbak, már nem fáj.
Még csak nem is bosszúról van szó, a bosszúállás nem az
én műfajom. Megkapta ő a pofonjait az élettől, sajnálom is, hogy milyen mély
pokolba keverte magát… Mégis, azok a bennem ragadt ütések…
Még van min dolgoznom…
Hasonló cipőkben járunk, kedves Edina. :)
VálaszTörlésA zsigereimben érzem a helyzetet, amiről írsz. Meg a jobb karom izmaiban. Olyan, mintha lelkem egy része ottragadt volna a múltban, és nekem el kell mennem, hogy kiszabadítsam.
VálaszTörlésÁlomlátó
Köszi Álomlátó! Belegondoltam, és az izmaim azt mondták: a nyakára vannak kulcsolódva az ujjaim...basszus...
VálaszTörlésHa megoldottam, akkor megosztom a receptet. Addig is Ho'oponopono:
Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.
...
CsE
Test, lélek és szellem vagyok. Egységben a három? Hát nem. A test ütni akar. Az értelem azt mondja, hogy nem érnék el vele semmit, ezért kár az energiáért. A lélek pedig billeg a kettő között és szeretne szabadulni a feszültségtől.
VálaszTörlésÁlomlátó
Hát igen...azért igyekszem megtalálni ebben a billegésben az egyensúlyi pontot. :-)
VálaszTörlésElvégre, ha az ember megbocsát, és teljesen átéli a saját felelősségét, amiért bevonzotta, akkor kioltódik az ellentét.
Lehet, hogy fizikai síkon kell kiadni, ami az izmainkban maradt? Mindjárt hasogatok egy kis fát...
:-)
CsE
három nyulak összegyüültek, selyemfüüre települtek:)
VálaszTörlésAzt hiszem, ott lehet a baj, hogy van, mikor már tudod, hogy nem akarsz haragudni, bizony az érzés nem hazudik, egyelööre mégis elnyomódik. Vagy azért, mert külsöö(mert azt mondták), vagy belsöö késztetés(mert érzem, hogy nem jó) visszafogja. Ès vannak a jógik, akik...?Lehet, öök tudnak nem haragudni?
Ez nem a szentbeszédem, bocs, csak épp gondolkoztam rajta és ez jutott eszembe. ha majd tovább jutok, megosztom Veletek:). De aki elööbb megvilágosul, légyszilégyszi, hadd másoltassak kulcsot!
Nem a haraggal van a baj, hanem azzal, hogy vagy megteremtjük a helyzetet, vagy nem eleve kívülrööl szemlélve nézzük az életünket? Ès akkor nem csikarja ki semmi a bosszúvágyat? Nem tudom. Annyiból logikus, hogy a múlton már nem változtathatunk.
Mindenfelé szeretethömpölygetöö ölelés!!!!
Álomlátó, nekem meg ott hátul, a jobb lapockám alatt bizsereg és hasogat, de piszkosul! ;-)
VálaszTörlésViccet félretéve írod, hogy
"Test, lélek és szellem vagyok. Egységben a három? Hát nem. A test ütni akar. Az értelem azt mondja, hogy nem érnék el vele semmit, ezért kár az energiáért. A lélek pedig billeg a kettő között és szeretne szabadulni a feszültségtől. "
Engedd meg, hogy leírjam, én hogy látom.
Nem test+lélek+szellem vagy (bár én is sokáig erre a szentháromságra "szavaztam"), hanem Lélek vagy, egy teremtő erővel megáldott csodálatos teremtmény, akinek bizonyos időközönként van egy "anyagi", "fizikai" hüvelye, egy burok, melyben bizonyos vállalt vagy számára szükséges tapasztalatokat szerez. Az elme, a tudat, vagy a szellem nevű valami meg egy olyan komplexum, amelyik tulajdonképpen Egy Tudat, melyből minden egyes létező más és más információt képes lehívni - és elfogadni a saját fejlettségi szintjének megfelelően.
Tehát még egyszer röviden:
Te Lélek vagy, jelenleg önként testbe "zárva", és a fejlődésedhez az Egy Tudatot használod segítségül. Magyarán nincs itt semmilyen konfliktus a három "elem" között, hanem egy - ha úgy vesszük - szigorú hierarchia van.
A spirituális tanítások szerint a mi általunk érzékelhető fizikai világ az úgy nevezett 3. dimenzió (a három irányú kiterjedése miatt, de úgy is felfogható, hogy anyag-idő-tér hármas világa). E fölött van a 4., vagy más néven asztrális sík, ez az érzelmek dimenziója. (állítólag ez két részből áll, alsó és felső asztrális síkból, ahol az alsóban a nagyon haragos létezők vannak, a felsőben a boldogabbak). Az 5. dimenzió az a mentális sík, a szellemünk, a közös tudat hazája, innen származnak a gondolataink (a gondolatok nem az agyban történő keletkezésére a magyar nyelv még emlékszik: eszembe „jutott” valami!, „támadt” egy ötletem!). A 6. dimenzió a lélek szintje, ez a Valódi Lényünk hazája, innen tagozódik be az alsóbb szintek mindegyikébe, és ő (mármint a lélek) a valódi „főnöke” minden alatta lévő „betüremkedésünknek”. A fenti tagozódás hierarchikus sorrendjének logikáját saját magunkon is megtapasztalhatjuk, imigyen:
- A testünk (3.) felett sokszor eluralkodnak az érzelmeink (4.) – intuícióink vezérelnek.
- Az érzelmeinket (4.) a tudatosság, a higgadt gondolatok (5.) képesek kontrollálni.
- A cikázó és sokszor kétes hátsó gondolataink (5.) felett csak a lélek (6.) képes uralkodni – lásd. lelkiismeret furdalás!
Tehát elmondható, van egy fizikai és három nem fizikai „testünk”, és a 3. kiterjedésű testünk felett a három nem anyagi mivoltú részünk képes uralkodni, szép logikus hierarchia mentén.
Vagy valami ilyesmi... :)