Hová süllyedtünk?

Sokaknak nem mondok újat azzal, hogy jellemzően szemetet eszünk. Aki boltban vásárol, és kellően tudatos vásárló, az lassan semmilyen élelmiszert nem vesz meg. A margarin műanyag, a finomított étolaj vegyipari termék, a csomagolt finomliszt halott és értéktelen anyag. A húskészítmények tele vannak vízzel és szójával, minden egyébben pedig E-betűsök hada. Az emberek nagy része ízfokozó nélkül már semmit meg sem tud enni, annyira hozzászokott, mint a híreknél: minél véresebb, annál jobb, mert az ingerküszöb durván eltolódott…

Hogy süllyedtünk idáig? Miért esszük a mérgeket, vásároljuk önként és dalolva mindazt, ami árt? Mi vitte idáig az embereket?

Ami népbetegségnek számít manapság, az az önbecsülés hiánya. Ki szereti ma magát? Talán csak néhány megvilágosodott, vagy ahhoz közelálló ember. Jellemzően mintaként kapjuk a szüleinktől, amit ők a nagyszüleinktől. Ment szépen generációról generációra. De mi is? Hát a „bűnös vagy”.

Én nem vallásos családban nőttem fel, anyám református, apám görög katolikus volt, de egyikük sem tartotta a hitét, nem jártak templomba, minket sem vittek hittanra. Mégis hat nálunk is az évezredes agymosás. Mintha nem is az agyunkba, hanem a zsigereinkbe lenne belekódolódva.

Elhittük, amit az egyház mondott, pedig sajnos nem a mi érdekünkben beszélt. Kilúgozták a Bibliát, hogy a nép vezethető legyen, mert aki bűntudattal korlátozza önmagát, az bizony könnyen vezethető. Erről eszembe jut Dombi Feri bácsi, aki katolikus papként – mondjuk így – kissé kilógott a sorból. Az ő kedvenc szava járása volt: „bárány legyél ne birka!”. Ezzel pedig a saját egyháza ellen beszélt, mert a megkövesedett dogmák épp azért kellettek, hogy minél inkább birka-létbe süllyessze az emberiséget. Így a magát kiválasztottnak, vezetőnek, okosabbnak tartó réteg hatalma biztosított volt. Ma már nem csak az egyház él ehhez hasonló eszközökkel, hanem más érdekcsoportok is kihasználják a már „megalapozott” embereket. Ehhez pedig hozzá jön a győztesek által írott történelem, és kész a vezethető birkacsorda. Aki pedig nem szereti magát, aki hajlandó éhbérért olyan munkát csinálni, amit utál, olyan munkahelyen, ahol semmibe veszik a legalapvetőbb emberi igényeket és méltóságot, az bizony nagyon jó szemétevő lesz. Örül az olcsó parizernek, nem számolgatja az E-betűsöket a címkén, hagyja magát átverni a bankoktól és elhiszi, hogy ha a másik oldal győz a választásokon, akkor neki jobb lesz. De nem lesz jobb, mert itt már semmilyen hatalom és pénzrendszer nem az egyének érdekét nézi. Talán még a sajátját sem, mert látszólag jobban élnek azok a vezetők, akik a rabszolgákat korbácsolják, de ők is ugyanarra a telepre vannak bezárva és ők sem szabadok, csak kicsit több luxussal felszerelt cellát kaptak.

Persze ez igaz, és így leírva azt sugallhatja: ártatlan áldozatai vagyunk ezeknek az embereknek. Sajnos rossz hírem van: nem vagyunk áldozatok. Lehet, hogy ez jó hír?

Jó bizony, mert tehetünk azért, hogy ne így legyen. Egyre többünket elér az eszmélés. Már nem vagyunk olyan könnyen manipulálhatók, már nem hiszünk a hatalom szavának. Aki pedig eszmélni kezd, az rájön: felelős az életéért, minden gondolata teremt. Ezért egyre többen hagyjuk el a tv, rádió és újságok sugallta gondolatokat. Már nem akarjuk birka módon szolgálni azokat az embereket, akik így lenéznek és eltaposnak bennünket. Már nem hisszük el, hogy ők okosabbak és a mi érdekünkben teszik. Elkezdtünk gondolkodni. A saját fejünkkel. Már kezdjük élni a személyes kapcsolódásunkat Istennel, nem kérünk közvetítőt. Nem kell, hogy más jobban tudja, hogy mi jó nekünk. Ébredünk.

CsE