Rendhagyó anyák napja

Jó sok éve már, hogy eljöttem szülővárosomból. Azóta az anyák napja nehézkesen volt kivitelezhető, mert ritkán jutottam éppen akkor haza. A telefonos köszöntés nem az igazi, persze több a semminél. Aztán egyszer úgy hozta az élet, hogy augusztus magasságában jutott eszembe, hogy az anyukámnak semmilyen tárgyi ajándékot nem adtam májusban. Előfizettem hát neki az akkori egyik kedvenc újságjára, és nyár végén, amikor otthon voltunk a gyerkőcökkel, akkor köszöntöttem fel igazán. Nagyon örült, már rég el is feledkezett arról, hogy én éppen csak felhívtam. Azóta is így teszem, amikor eszembe jut, és éppen nála vagyunk, nekünk akkor van anyák napja.

Néhány éve egyre inkább úgy érzem, hogy anyák napján nem is az anyukámnak tartozom köszönettel, hanem a gyerekeimnek, hiszen ők tettek/tesznek anyává. Ezzel az írással most –rendhagyó időpontban és rendhagyó módon – nekik mondok köszönetet.

Dávidnak, aki talán a legtöbb tanítást hozta direkt módon nekem. Mellette kaptam az első komoly leckéket, hogy kiálljak a véleményem mellett. Az ő hipersége sok nehéz helyzetet teremtett, ami nagy átalakító erő volt - még ha ellen is álltam neki. Most 16 évesen határozottan érezni rajta a férfierőt, nem csak fizikailag. Manócskám, légy áldott!

Orsinak, aki érkezését nehezen fogadtam, de soha nem bántam meg, hogy vállaltam őt. Egy igazi ősanyát adtam így a világnak, aki 14 évesen mint egy felnőtt nő, úgy babázik a kicsikkel, és érdekes látni benne, ahogy félig már olyan, mint egy felnőtt, félig pedig még gyerek. Igazi konyhatündér, aki szeretetből és szeretettel süt-főz. Neki nem okoz problémát az érzelmek megélése, az őszinteség. Maradj ilyen áldott jó teremtés Lujzuskám!

Csabesznak, aki most ötévesen épp hisztikorszakát éli, mindamellett teljesen kolerikus: mindenkinek megmondja a frankót. Párszor már helyre kellett tennem, amikor például kioktatott arról, hogy az öccsének mit adjak enni és mit nem… Egy dologban bizonyosak vagyunk: ha felnő, főnök lesz. Nekünk már csak azon kell munkálkodnunk, hogy JÓ főnök legyen. Úgy legyen!

Kadosának, aki három éves, dacos és anyás. Egyszerre bújik és püföl. A hatalmas fekete szemeit elnézve gyakran eszembe jut: reszkessetek lányok…! A Bivaly évében született, és a Bivaly erejét bírja. Imádnivaló lurkó.

Végül Hajnácskának, aki február óta gazdagítja a családunkat. Tündéri, gyönyörű és erős kislány. Mindenki imádja, úgyhogy egyelőre azt tapasztalja, hogy az élet pusziból, simogatásból, szeretgetésből, nevetésből és ciciből áll. Legyen az élete olyan csodálatos, mint eddig, élje sok-sok évig mindazt a szeretetet, amit ebben a fél évben megtapasztalt és adott!

Imádom az egész csipet-csapatot, és mikor elnézem őket egy kupacban, mindig az az érzésem, nem is olyan sok öt gyerek. Annyi, de annyi szeretet tud egy ilyen nagy családban lenni, ezt le nem cserélném semmire! Minden gyerek tanít minden nap, tőlük tanulom a Türelem, Önzetlenség és SZERETET tantárgyakat. Igyekszem ötösre vizsgázni.