Az előbb jól megkaptam a magamét. Azon töprengtem mosogatás
közben, mennyire elegem van már az anyagi nehézségekből és a küzdelemből. Vajon
hol van olyan munkahely, feladat vagy lehetőség, amiből öröm is, elégedettség
is és anyagi bőség is származik?
Megfogalmaztam különféle hirdetéseket magamban, hogyan adnám
el a meglévő kapacitásunkat, hogyan tenném fel a kérdést a Mindenség felé és
töprengtem vajon a blogra írnám, a fészbukon osztanám-e meg vagy körbeküldeném
ímélen. Mire befejeztem a mosogatást és megmentettem egymástól a legkisebbemet
és a tegnap óta nálunk lakó kiscicát (utóbbit a nyúzástól, előbbit a jogos
önvédelemtől), addigra már minden felötlő verziót a sutba dobtam.
Bejöttem és leültem a gép elé, elővettem a guglit és pillanatok
alatt megkaptam a Mindenség válaszát.
Ezért most ismét a gép előtt ülök, és elmondom mindenkinek:
A bőség nem a pénz mennyiségén múlik. Aki rab és
elégedetlen, az a nagyobb és aranyból lévő kalitkában sem lesz szabadabb és
elégedettebb. Márpedig egyelőre legtöbbször rab vagyok! A szabadság állapota az, amikor az ember azt
teszi, ami a dolga. Ilyenkor nem azon gondolkodik, hogy évek óta pengeélen éli
az életét anyagi értelemben. Azon sem tipródik, milyen jó lenne, ha végre lenne
egy stabil pénzforrás. Azzal pedig végképp nem foglalkozik „vajon mi a fenéért
nincs még mindig autó a fenekem alatt???” Amikor a helyemen vagyok és a dolgom
teszem, akkor egyszerűen a jelenben létezem, a gondolataim és az érzéseim
fényesek. Nincs bennem aggodalom, csakis és kizárólag öröm és túláradás: hiszen
annyira hasznos vagyok a világnak, az pedig, hogy az általam termett
gyümölcsből ki fog enni, ki lesz aki eldobja és hány magocska fog elbújni úgy,
hogy soha meg nem tudom, hogy én indítottam útjára, NEM ÉRDEKEL. Csakis az az
öröm számít, amit amiatt érzek, hogy adok! Adom a szeretetemet, a
meglátásaimat, a gondolataimat. Most ennyit adhatok. Amikor más lehetőségem
van, mást adok. Mindig azt, ami abban az adott pillanatban adódik. És ennél nem
kell több.
Gandhi után szabadon: Légy te magad az a bőség, amit látni
szeretnél a világban!
Megyek és adok – a macseknak valami finom falatot…
CsE
Szép az, ha adni tudsz akkor is, amikor látszólag nincs miből - hiszen önmagadból, a lelkedből mindig van és ez sokszor sokkal több, mint amit bárhonnan is kaphatna az, aki épp kap tőled. De értem a másik oldalt, hiszen a mai világban anyagiak nélkül, vagy csekély anyagiakkal nagyon nehéz (megkockáztatom, majdnem lehetetlen) boldogulni, főleg, ha az embernek gyerekei vannak. Mert a gyerek kinövi a ruhát, a cipőt, a gyerek iskolába jár, ahol füzet kell, tolltartó kell, tornacucc kell, meg uzsonna, ebéd, buszbérlet, osztálypénz.... És igen, bizonyos kor fölött kell a csinos ruha, kell hogy el tudjon menni a barátaival ide vagy oda, meg sokszor kell a különóra, vagy csak a pénz a továbbtanulási jelentkezésre, aztán a tandíjra, nem sorolom, tudod te ezeket. Vagyis teljesen jogos kérés a részedről, hogy legyen olyan valami, amit te tudsz, te adsz, belőled fakad, más meg megfizeti, hogy te belátásod és szükséged szerint felhasználhasd azt a pénzt, amit fizetnek neked.
VálaszTörlésNa ezek a nagyon bonyolult dolgok. Mert igen, de jó is lenne elvonulni a világtól és élni szépen, de nem lehet. Teljesen nem lehet.
De meg fogod találni a megfelelő egyensúlyt. Tudom. Hiszek benned. Ha valakinek sikerül, neked sikerülni fog. Ölelés!! :-)
Tudod Gabka meglepődnél, ha tudnád, mennyi dologhoz NEM kell pénz! Én sem hittem volna! Ruhára alig kell, olyan áramlás van, hogy múlt héten 5(!) zsák cuccot vitettem le és még most is összejött egy zsákra való. Tavaly 5 pár divatos csizmát örököltem az unokahugikról, a dzsekimet -nekik hála- idén is lecserélem egy újabb dögös darabra... Kadosa születése után a babaholmikon túladtam (nem számoltunk több gyerekkel), Hajninak mégis eddig csak egyetlen pár cipőt kellett vennem és 4-5 éves koráig annyi holmija van-csupa csajos szépség-, hogy több, mint a fiúk ruhái. Ezen a vonalon olyan az áramlás, hogy 80 %ban biztosítja a nagylányom divat-igényét, táska és ridikül fronton pedig 200%on vagyunk.
TörlésDe mindig van olyan, amihez kell a pénz és ezt még valahogy jobban kell csinálnom...
Ja az étel: jómódúak nem esznek annyi értékes és finom erdei gombát (mert nincs a piacon és ha van is drága), mint mi, ráadásul mi úgy, hogy apa hajnalban kimegy, és az esszük meg reggelire: garantáltan friss. (a frászolósok kedvéért: csak azért nincs meg a gombavizsgájóija, mert az pénzbe kerülne, nagyon ismeri a gombákat) Nálunk hétköznapi az ínyenc kökénylekvár és szörp helyett kimegyek, frissen szedem a kökényt és a csipkebogyeszt: minden szörpnél értékesebb a leve.
Babakocsi? Egyet elajándékoztam, kaptam helyette kettőt...
Szóval döbbenet, még az előző autónk is ilyesmi módon lett. Csak azon éppen a pénz miatt kellett túladni, mert hiába van autó, ha nem tudjuk fenntartani.
De most ezzel, hogy PÉNZ NÉLKÜL elindult a könyvem és már eddig eladtam majdnem 100 példányt, pedig csak a jövő héten jelenik meg, szóval megcsináltam a "lehetetlent", innentől nincs akadály. (ehhez kellett a nyomda rugalmassága-hálám nekik érte!)
Már azt is tudom, milyen szakmára képzem át magam, hogy a gyerekekkel és az életformánkkal kompatibilisen tudjak pénzt keresni.. már csak 100ezret kell elővarázsolnom a tanfolyamra...de addig is tanulom autodidaktaként, mert nem a papír kell, hanem a tudás. :-)
Amikor pedig épp padlót fogok, és nem vagyok ilyen lelkes, akkor jönnek a barátok, mint Te is és nyújtják a kezüket. És ez így jó, ez így aranykori. :-)
Hogyha erre jártok ugorjatok be!!!!!!!!!
Puszi!
Edina
A könyvből majd én is szeretnék egy példányt! Dedikálva, természetesen!! :-)
TörlésOktóberben biztosan megyek/megyünk arrafelé, mert aktuális lesz Csenge 15 hós oltása. Azt még nem tudom, hogy én megyek egy gyerekkel, én megyek három gyerekkel, én és apa megyünk egy gyerekkel vagy megyünk mindannyian (a kombinációk száma közelít a végtelenhez :-D ) de majd szólok, hogy mikor és ha ráérsz, beugrunk! :-) Puszi!! :-)
És ugye majd elárulod, mi az amit tanulni szeretnél? Kíváncsi lettem!! :-)