Álltál-e már a lelked ködébe burkolózva, egyszerre vágyva két
ellentétes dologra? Azt kívánod, hogy valaki, akit szeretsz, soha ne
haljon meg és ugyanebben a pillanatban azt is érzed: elengedem, hogy
menjen, ha mennie kell…
Vannak nehéz napok, amikor hálás vagyok,
hogy nem az enyém a döntés, nekem csak elfogadni kell, akármi is az
’ítélet’. Nehéz látni a szenvedést és elfogadni a halál lehetőségét is.
Közben megérint a saját múlandóságom és a gyermekkorom végleges elvesztése is.
Furcsa, bábszerű állapot.
Amíg tehetem, mindennap elmondom: szeretlek!
Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése