Tündérek

Szeretem a fehér Karácsonyt, vannak róla nagyon szép gyerekkori emlékeim. Volt időszak, amikor a szüleim mindketten folyamatos három műszakban dolgoztak és Szentestekor egyikük délutános, másikuk éjszakás volt. Aznap mi reggel karácsonyoztunk. Aztán eljött az este és nem tudtuk, hogy mit kezdjünk magunkkal, elmentünk hát a lakótelep dombos részére szánkózni.

Körülöttünk a csillogó hó, az ablakokban a fények, a levegőben az ünnep hangulata, a szánkópálya pedig csak a miénk. Hangosan kacagtunk a csillagos szent ég alatt. Szép volt, nagyon szép.

Most nagyon örültünk a hónak, a gyerekek hóházat építettek, a párom lapátolt én pedig gyönyörködtem és hittem benne, hogy ez Karácsonyig megmarad. Aztán kiderült, hogy jönni fog a meleg és az eső és el fog itt is olvadni, nem csak a városokban. És tegnap meg is érkezett az eső. Összetöppedt, megszotyogósodott az addig ropogó csillogó hópaplan. Estére megérkezett a viharos szél is, ami itt a hegytetőn megszaladva kimondottan félelmetes tud lenni. Persze mi tudjuk, hogy a szél jó és mindig jön a nagyobb esők után, hogy felszárítsa az ég könnyeit, megkönnyítve ezzel a tanyasiak közlekedését a földutakon.

Ma reggel a fehér helyett zöldre ébredtünk. Teljesen eltűnt a hó, már csak a gyerekek házikója helyén fehérlik egy megszeppent kupac.

Akár szomorkodhatnék is, de a fű zöldje annyira élettel teli, szinte tavaszi érzetű és a felkelő nap vöröse, ami a házunk fölötti felhőről visszaverődve tündérfényben fürdet bennünket annyira valóságos, hogy csak örülni tudok.

A világ, a természet annyira szép és annyira sokféle arca van, hogy ha vesszük a fáradságot, hogy annak örüljünk, amit éppen kapunk tőle, akkor garantáltan jól fogjuk magunkat érezni.

Ha kinézek az ablakon, szinte látom, ahogy a tündérek itt táncolnak körülöttünk.

Csodina

 




Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on