Ettől a pillanattól oda-vissza rohangálsz a konyha/fürdőszoba és a laptop között.
Néha keresztülesel valakin, miközben félbódulatban, a gondolataid özönében igyekszel mielőbb billentyűzethez jutni.
Amikor kiadod magadból, megkönnyebbülsz, de ez nem tart sokáig, mert jön a következő gondolat, de addigra már egy másik tányért mosogatsz, vagy a következő fél pár cipőt hajítod arrébb.
A gyerekeknek tökéletes az antennája és leképeznek téged, így egy idő után -már ha képes vagy a valóságot még érzékelni- rádöbbensz, hogy egy hatalmas csata kellős közepén állsz...
Isten hozott, ez az otthonod... ez vagy te...
Őrület ez az írósdi, komolyan, miért nem maradtam inkább mérnök??? (hát, ha őszinte vagyok, akkor azért mert élvezem...vagy mi...)
Hamarosan újra olvashattok tőlem.
De előbb utána nézek, ki üvölt és miért.
áááááááááááááááááááááááááááááá
Őrület ez az írósdi, komolyan, miért nem maradtam inkább mérnök??? (hát, ha őszinte vagyok, akkor azért mert élvezem...vagy mi...)
Hamarosan újra olvashattok tőlem.
De előbb utána nézek, ki üvölt és miért.
áááááááááááááááááááááááááááááá
Ha kérdésed van,keress a csodina@gmail.com -on
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése